Szeretett kormányunk az utóbbi időben sem hazudtolta meg önmagát, már-már kínosnak érezzük mi is, hogy az Orbánbrigádról írjunk, mert még a végén úgy tűnne, hogy csak kritizálni tudunk. Kár, hogy nincs olyan, amit ne lehetne kritizálni. Most viszont örömmámorban úszunk, hiszen, nagy nehezen ugyan, de végre megtalálták az egyetlen államot, amelyik hajlandó közösséget vállalni velük. És még pénzük is van.
A Vatikán egy miniállam valahol Dél-Európában, politikai jelentősége az elmúlt évszázadokban egyre csökkent, mára pedig csak egy konzervatív, csatlósait önmegtartóztatásra kényszerítő (és a szabályok megszegése esetén a bűnösöket tisztára mosó) gittegyletté vált. Pénzük van ugyan, hiszen világszerte kiépített pénzmosoda-rendszerükbe folyamatosan érkeznek kétes eredetű „adományok”, ezen túl viszont, bár talán a legnagyobb gyarmatbirodalom a világon, sokat nem tudnak hozzátenni a globális politikához. Most azonban New Yorkban deklarálták, hogy a NER mellett örömmel kiállnak, olyannyira, hogy az Út a Békéhez Díjjal jutalmazták Áder Jánost és rajta keresztül Magyarországot „az emberi élet és a házasság intézményének tiszteletben tartásáért”.
Minimum vicces, mikor a házasság egyik legnagyobb ellensége, a saját papjait is annak nélkülözésére ítélő ország díjaz egy olyan országot, ahol a nők egyetlen feladatának a gyerekszülést tartja a karhatalom. Még viccesebb, mikor az évszázadok óta a pénz bűvöletében létező állam kitüntet egy olyan helyet, ahol pénz nem jut a szegényeknek csak még több adó.
A Vatikánnal és a díjával nyilván nem az a probléma, hogy bármiféle jelentősége van annak, hogy odaadják, ezek szerint, minden jöttmentnek, hanem az, hogy nyíltan kimondja vele: egyetért a népnyomorító politikával. Miközben a világon szinte mindenhol elítélik azt, ami Magyarországon zajlik, van egy ország, amelyik a szeretetet nagy hangon hirdetve kitüntetésben részesíti azt a csapatot, amelyik a szeretetről annyit tud, hogy haveroknak jár pénz, másnak nem.
Az úgynevezett keresztény értékek mentén minimum értelmezhetetlen az, amit Orbán és csatlósai csinálnak. A Vatikánt persze ez láthatóan nem izgatja és örömmel ad egy olyan díjat nekik, amit előtte például Kofi Annan is megkaphatott. Hogy most akkor kit is köptek szembe, azokat, akik valóban megérdemelnének egy ilyen díjat, azokat, akiket lázadásra kényszerít az ezek szerint a Béke Útjára lépett hazai politika vagy pedig a saját híveiket világszerte, még kérdéses, de idővel nyilván ez is ki fog derülni.
Ami jelenleg fontos, hogy a nagy szabadságharcolás közepette a NER teljesen véletlenül talált magának egy pénzes szövetségest. Kár, hogy nincs olajuk.
