Az elmúlt napok legnagyobb közösségi élménye meglepő módon nem egy újabb tüntetésben demonstrációban flashmobnak nevezett politikai minigyűlésben öltött testet, hanem egy 25 éves, a képek alapján abszolút jófejnek tűnő pécsi lány, bizonyos Bándy Kata úgynevezett keresésében jelent meg. Majdnem húszezer ember vett részt a Facebookos eseményen, amit egyébként hamarabb lehetne flashmobként aposztrofálni, mint az LMP-s akciók 99%-át, ráadásul a megosztásokon, mikroblogokon keresztül nyilván még további (milliókhoz?) rengeteg emberhez jutott el az üzenet és a két kép: Bándy Kata (aki nyilvánvalóan imádja a sört) eltűnt.
Amit én nem értek az az, hogy mindez miért történt. Nyilvánvaló, hogy a segítségről, a támasz nyújtásáról szólt ez az egész, viszont mindezt egy virtuális világban csinálták. Fel kellene fogni végre: azzal, hogy megosztasz valamit, még nem vetted ki a részed a dolgokból. Bándy Kata története csak annyiban különbözik akármelyik őzikeszemekkel szomorúan bámuló kutyás agyrémtől, hogy ezúttal, amúgy tökéletesen érthetetlen módon, az Index is vállára vette a sztorit és címlapon számolt be gyakorlatilag minden fejleményről. Értem én, hogy kattintás-maximalizásról szól ez az egész, de akkor is, legyen az ember bármennyire is szociálisan érzékeny, azért eszébe jut, hogy a) mégis ki a faszom az a Bándy Kata, b) mégis miért érdekel hirtelen ennyi embert az eltűnése és c) mégis mennyi esélye volt a Facebook áldásos erejének ebben a történetben.
a) Ki az a Bándy Kata?
Egy pécsi rendőrségi pszichológus, aki egy sörözés után hazafelé menet eltűnt. Több mint tízezren csatlakoztak a legjobb barátnőjének a nővére által létrehozott eventhez, ahol gyakorlatilag minden nyelvre lefordították az eltűnését hirdető szöveget. Emellett az Index is címlapon, fő helyen közölt minden napszakban egy cikket a történetről (további Indexes megjelenések itt, meg itt, meg itt).
Mi ezzel a probléma?
Most, hogy megtalálták holtan, még továbbra is szembe fog jönni a családdal és barátokkal a képe, bár letörlik az eventet, még hosszasan lesz erről szó. A közbiztonság nem jobb vagy rosszabb Pécsett, mint máshol, ettől még most dolgozhatnak majd rendesen egy fasza városimázs (van ilyen szó? igény az lenne rá) videón, középpontjában a rendőrség munkájával. Ami még problémás, hogy nyilván rengetegen látták vélték látni szegény lányt mindenfelé az országban, ami miatt egy csomó hamis bejelentés érkezett a rendőrséghez, ami, ezt talán nem kell magyarázni, egyáltalán nem könnyítette meg a munkájukat.
b) Miért osztották meg ennyien?
Azért, amiért az agyonvert kiskutyákat is virtuálisan örökbe fogadják. A Facebook elképesztő érzékennyé tette az embereket, mivel összesen két kattintásba kerül, hogy az irodából ellopott tollak miatt érzett lelkifurdalást elnyomjuk egy ilyen empatikus, ráadásul meglehetősen kényelmes, úgynevezett segítséggel.
Mi ezzel a probléma?
Azon túl, hogy hamis reményt ad, a túlnyomó többség valóban nem tudott volna mit tenni. Tartozom egy vallomással. Nem olyan régen eltűnt egy ismerősöm, nővérem legjobb barátnője. Mikor megláttam róla a fotót, egyből hívtam testvérkémet, hogy miafasz, és mikor megerősítette a hírt, magam is megosztottam a képet. Semmi értelme nem volt, egyszerű reflex, hogy ha valakit ismerünk és eltűnik, akkor már osztjuk is meg mindenkivel, anélkül, hogy belegondolnánk, hogy ezzel egyáltalán nem segítünk. Amit tettem, az annyira volt jó, hogy mások is ezzel terhelték ismerőseiket, holott baromira esélytelen, hogy emiatt találják meg. Igen, használjuk ki a technológia adta lehetőségeket, de most akkor légyszi tegye már fel a kezét, aki kinyomtatta a két képet Katáról és effektíve kereste is a lányt. Ezzel a megosztósdival a kedves ismerős lealacsonyul egy szegénykutyamentsükmeg-féle iszonyatba. A rendőrség azért van, hogy megkeresse, akik ismerik és a közelben laknak nyilván tudnak segíteni, más viszont nem.
c) Mennyit segített a Facebook?
Semennyit. Reményt adott ismeretleneknek valamiben, ami sohasem létezett, hogy utána a halálhír még jobban sokkoljon mindenkit. Virtuális gyertyák, :(-k mindenféle változata, giccses képek és mindenütt a felirat: RIP.
Mi ezzel a probléma?
Szerintem a Facebooknak, az Index címlapnak és az iszonyatos érdeklődésnek tragikus hatása volt ebben a történetben. Tudom, hogy vannak már mindenféle elméletek, tudom, hogy ez is csak az egyik lesz a sok közül, de ha már itt vagyunk, kénytelen vagyok elmondani. Tegyük fel, hogy valaki elrabolta. Lett volna esélye Katának megmenekülni? Igen. De sztár lett. És ilyenkor már sokkal nehezebb külföldre vinni táncoslánynak vagy akármit is csinálni vele. Úgyhogy egy megoldás maradt: meg kellett szabadulni tőle.
Arról, hogy mennyire aberráltnak kell lenni ahhoz, hogy ilyet csináljanak egy lánnyal most nem beszélek, mert ez teljesen nyilvánvalóan és jogosan kiakasztó minden jóérzésű embernek. A Facebooktól csodát várni viszont nem szabad, amíg csak kattintunk, de le már nem vonulunk mind a többminttízezren a környékre és keressük éjjel-nappal azt, aki eltűnt. Addig, amíg az Indexen az a cím, hogy „Tízezren keresik az eltűnt lányt a Facebookon”, addig az ilyen történeteknek feleslegesen gyorsan lesz tragikus vége. Legközelebb ne csak virtuálisan segíts, hanem oszd meg és mássz le a környékre. Mert úgy tényleg teszel is valamit.
