A Greenpeace-nél rohadtabb, undorítóbb faszszopó társasággal, bár láttam már sokat, sőt, őszinte élvezettel olvasok mindent, aminek köze van a politikához, nem találkoztam még. A céljaik még rendben lennének, de az a cinizmus, ahogyan kihasználják az átlagember hitét egy jobb, élhetőbb világban, olyan hozzáállás, amit megbocsáthatatlannak tartok.
Vannak dolgok, amik megkérdőjelezhetetlenek. Jelenleg például eléggé szarul állunk globális színtéren, közeledik a jégkorszak, meg nincsenek leszbikusok a tantervben, meg a szmog, na hát az már tényleg vállalhatatlan. Emellé még jön az is, hogy az áramot atomerőművekből nyerjük, ami ugye hangyafasznyit kockázatos tud lenni, de megoldásnak talán egy icipicivel több kéne annál, hogy
Új, tiszta energiaforrásokra kell átállnunk, amíg még zökkenőmentesen megtehetjük. (via)
A Greenpeace-ben a legfelháborítóbb dolog mégsem a megoldás hiánya és/vagy a primitívség, amivel a problémát elintézik. A baj ott gyökeredzik, hogy valójában csak egy globális szervezetről van szó, akik arra szakosodtak, hogy minden lehetséges előnyt megszerezzenek mások tragédiájából. Amikor megláttam ezeket az undorító kis férgeket, amint ott tekeregnek a Moszkva Széll Kálmán téren hetekkel ezelőtt, valami elpattant. Nem találjátok ki mi volt ott. Azzal a szöveggel, hogy lám-lám mi volt Fukusimában, volt pofájuk odaállni és arról magyarázni, hogy kurva gyorsan fejezzük be ezt a Paks-dolgot, mert még a végén itt is baj lesz. Na most én itt szögezném le, hogy nem feltétlenül vagyok a legobjektívebb szemlélője ennek a felháborítóan hülye társaságnak, például azért sem, mert igen gyöngéd érzéseket táplálok egy paksi leány irányába, így emiatt, de főleg ennél prózaibb okokból, Paksot szükségtelennek nevezni számomra nagyjából egyenlő azzal, ami másoknak Krisztus keresztre feszítése. Miért?
Mert a fasza tábláikat, amiken bemutatják a japán tragédia utóhatásait, árammal világítják meg, nem pedig valami csodálatos napelemes akármivel.
Mert tegnap reggel korábban kellett kelnem egy fél órával, mert 8-tól áramszünet volt és nem tudtam volna kényelmesen kávézni.
Mert a paksi erőmű alternatíva (és leginkább pénz) hiányában jelenleg az egyetlen dolog, amivel a minimális civilizáltság érzetét még fent lehet tartani az országban.
Bassza meg, ma Magyarországon vannak emberek, akik középkori körülmények között élnek! Ilyenkor arról magyarázni, hogy akkor most cseréljük le azt, ami a maradéknak megadja a minimált, minimum pofátlanság, de inkább javasolnám egy lófasz beültetését a seggükbe az ilyen átgondolatlan faszságokon rugózó idiótáknak. Egy katasztrófából nyilván lehet kommunikációs előnyt kovácsolni (lásd még: vörösiszap vs. Évértékelő 2012), de azon túl, hogy még egy kevés pénzt elvesznek, teszem hozzá feleslegesen, hiszen aztán nem csinálnak semmit néhány csomag küldésén kívül, sok mindent nem tesznek. És ez felháborító.
Természetesen örömmel várom a magyarországi Greenpeace kimutatását arról, hogy egészen pontosan mennyi folyt be a Fukusima és egyéb kampányokból és abból mennyit forgattak vissza az ügybe, de attól félek, hogy a területfoglalás, a plakátok, az aktivisták, a kreatívok satöbbik kifizetése nagyjából nullszaldóra ki is hozta a dolgot (azt a kis nyereséget meg büszkén elmesélik majd az anyavállalatnak). A Greenpeace egy öncélú, exhibicionista körforgás, ami semmivel sem jobb, mint például a bulvármédia.
Ha segíteni akarnának, akkor Japánban, Afrikában vagy akármelyik katasztrófa sújtotta területen építenének házakat önkéntesként, nem pedig egy téren bohóckodnának úgy, hogy közben néhány fellengzős mondaton kívül semmilyen alternatívát nem mutatnak.