Nem kell messzire menni, ha összefüggést keres valaki a gazdasági függetlenség, a fülkeforradalom és a Concordia szerencsétlensége között. Például ha itt vagy, akkor máris jó helyen jársz.
Ercan már órák óta egyedül ült a sötétségben, csak egy gyenge fényű lámpás ringatózott mellette a kis olajzöldre mázolt motorcsónak oldalára erősítve. Unalmában körülnézett és rágyújtott egy cigarettára. Kék Murattit szívott piros csíkkal az oldalán már évek óta. Csak ez az erős dohány adta meg még mindig azt a kellemesen kaparó füstös érzést, amire vágyott. Egyszer véletlenül fehér csíkosat adtak neki a boltban, amikor megkóstolta már-már rosszul lett a „friss levegőtől”. Azért persze azt is elpöfékelte, csak talán még gyakrabban is gyújtott rá, hogy túlessen rajta. Őrségben volt, a felettesei nem nézték volna jó szemmel, ha látják, hogy rágyújt. De most mindenki bent van a kis part menti épületben, szabadnak érezte magát. Amióta besorozták, talán most érezte először ezt. Eddig zavarta, hogy nem lehet ott, ahol szeretne, nem teheti azt, amit szeretne, az élete minden percét a tisztek határozták meg. De most igazán szabadnak érezte magát. Tudta, hogy senki nem fogja megtámadni a kis hajózási múzeumot Canakkale szélén, és ha majd’ 100 év után megint hadihajók jelennek meg a Gallipoli-szorosban, akkor őket meg nem neki kell megállítania. Bár a szokásos kora esti szél így télen nem volt kellemes, Ercan boldog volt, szabadnak, igazán függetlennek érezte magát. Ennek azonban egy csapásra vége lett, mikor megpillantotta az épület nyíló ajtaját, amin a rangidős tiszt kilépett, hogy megtegye szokásos esti ellenőrző sétáját, melynek első lépése a szoros elmélyült kémlelése volt. Ercan ijedtében eldobta a félig elszívott cigit, a vízfelszín megremegett, de csak egy kicsit, az izzó parazsat azonnal kioltva lassan továbblökte a csikket dél felé.
Kicsivel később a Costa Concordia nekiütközött egy vízalatti sziklának és erősen megdőlt.
Van-e összefüggés a két esemény között? Egy eldobott csikk által keltett hullámok nagysága és így jelentőségük is a távolság függvényében exponenciálisan csökken, de nulla sosem lesz. Ezáltal ha az eldobott csikk nem is volt kiváltója a katasztrófának, de hatása volt rá.
Ezt ugyanígy le lehet írni más dimenziókban is. Én személy szerint nagyon örültem a kormány azóta elbukott gazdasági szabadságharcának. Szabadságharcolni menő, ahogy a szabadság és a függetlenség is menő. Az, hogy nem sikerült, egy dolgot mutat: nem vagyunk függetlenek. Ez persze logikus, mert ugye ezért akartunk azok lenni.
Nagyon büszkék lehetünk a magyar kultúrára, építészeti, egyéb alkotásokra és szerintem a történelmünkre is. Ezek azonban nem a teljes elzárkózásról szólnak. Kós Károly is nyugati kollégájához, Corbusier-hez hasonlóan keletre utazott, hogy az ott szerzett tapasztalatai segítségével valamilyen speciális, független magyar építészeti stílust hozzon létre. Ez természetes. Kontextusban élünk, a kulturális, gazdasági és területi kapcsolataink szövetébe ágyazva kell gondolkodnunk. Lehet, hogy valami titkos szerveződés nem engedi, hogy kilépjünk az EU-ból és mindenféle fondorlatos és nyíltan agresszív módszerekkel próbálják a magyar gazdaságot és a politikai életet irányítani. De ez nem számít, amíg a társadalom egészséges, összetartó és tudja mit jelent szabadnak lenni. Ezt viszont nem látom. Amíg a politikusok és a közgazdászok vitatkoznak a jövő évi hiányról, addig mi próbáljunk létrehozni egy normális társadalmat!
Mostanában divat lett mindenféle forradalmat csinálni és tervezgetni. Egy forradalomra lenne csak szükség és az sok mindent megoldana. Történjen közösségi forradalom! Nem kell sok, csak csöngess át a szomszédhoz, akivel egy éve csak köszöntök a lépcsőházban, és hívd el vacsorázni! A régi barátokkal ne egy bevett telefonos búcsúzási forma legyen csak, hogy akkor majd iszunk egy sört. A sört meg kell venni és belőni a következő vasárnap délutánt egy kis beszélgetésre. Így kezdődik egy jó forradalom, egy olyan mozgalom, amit nem lehet vérbe fojtani, senkinek nem fog fájni. Ha elbukunk, akkor csak volt pár szép esténk. Ha nyerünk, akkor lesz egy működő közösségünk, amit sem az IMF, sem a hőn szeretett honatyáink nem tudnak befolyásolni.
