Megtörtént. A szegényemberek pénze után a végső csapást is ránk mérték. Elvették a Megszentelt Napot is. Sunyin csinálták, ahogy mindig. Ismét csak utólag eszméltünk fel, mikor már késő volt és nem tehettünk semmit. Talán még van remény. Talán még összefoghatunk és visszavehetjük azt, ami megillet minket. Talán...
A Vasárnapi Ebédnek kultusza van nálunk. Ilyenkor, egy rendes polgári családhoz illően, leülünk az asztal mellé és ipari mennyiségű hús betermelése mellett lehetőségünk nyílik politizálni, zsidózni és/vagy kommunistázni egy nagyot, kiadva a feszültséget, ami összegyűlt a család tagjaiban az ebédet megelőző egy hétben. A kaja finom, a téma szórakoztató, ráadásul az érzés is kellemes utána. Tele hassal sziesztázni és még egyszer végiggondolni az asztalnál tett megjegyzéseket - mi kell még? És most ezt is elvették tőlünk, egy olyan ügyes húzással, hogy magam is csak csodálni tudom a Terv létrehozóit és végrehajtóit.
Az összeesküvést pontosan egy héttel és egy nappal ezelőtt, szombaton délután lepleztük le. Már késő volt, így csak szomorúan-idegesen tudomásul vettük, hogy immáron minden lépésünket Ők határozzák meg. Elvették a vasárnapot.
A következő történt: észrevétlenül átalakították az életünket. Régen minden rendben volt, logikusan következtek egymásból a dolgok. A péntek és a szombat a bulizásé volt, a mérhetetlen mennyiségű alkohol megivásáé. A másnaposságé, amit egy üveg sörrel már egyből kelés után elodáztunk egy nappal. Vasárnap pedig hullakészen fetrengtünk az ágyunkban, végigunatkoztunk egy egész napot, megfűszerezve a fentebb már emlegetett Vasárnapi Ebéddel. Aztán egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Miközben elterelték a figyelmet a Tervről egy gyorsan összedobott globális válsággal, ügyesen átpozicionálták a napokat az életünkben. A péntekből csütörtök, a szombatból péntek lett. És igen, azt hiszem már mindenkinek leesett.
A vasárnapból szombat lett. Shabbat. A megszentelt nap. Az Ebéd Napja.
Ami pozitívum van a dologban, hogy így hétfő előtt még van egy teljes szabadnapunk.
A negatívumot pedig mindenki kiválaszthatja magának. Van, akinek elvi kérdés, hogy Ők győztek és az Ő pihenőnapjuk lett a miénk is. Mások azért vannak kiakadva, mert a hetedik nap megszentelése így technikailag átcsúszott a hatodikra. Megint mások azért hőbörögnek, mert mindenki otthon punnyad szombatonként. És akkor szegény kocsmárosokat-buliztatókat nem is említettem.
Nehéz a helyzet, de talán még tehetünk valamit. Ne pihenjünk. Válasszuk az elveket. Az ivást. Válasszuk az alkoholt. Nem válasz, de legalább elfelejthetjük a kérdést. És az fontos. Ne legyen kérdés. Ne legyen igazuk. Éljen a forradalom!
