...büdösebb. És undorítóbb, főleg ha BKV-val próbálsz célba érni. A legjobb, amikor a 40 fokos testemnek nyomódó 40 fokos testek között valaki diszkréten böffent egyet a buszon, amin ugye nem lehet kinyitni az ablakokat, mert megy a légkondi, ami egyébkent nincs, ráadásul le akarsz szállni, egy hónalj, egy csöves, jaj, én is ennék fokhagymás lángost. LE AKAROK SZÁLLNI!

...dögösebb. Hogy valami jót is mondjak: ki ne szeretné a miniszoknyából kilógó seggeket vagy az izompólóban feszülő testeket? Az előbukkanó tetkókat és a kidobott melleket? És ki ne szeretné a hosszúnadrágban izzadó csöveseket, és a pucéran szökőkútban táncoló pulyákat? Kár, hogy nem csak szép emberek vannak az utcán.

...turistább. Használhatatlanná válik a 15-ös, mert tele lesz egy zsák Linnel és még tizenöt Mrs. Xioannal, ráadásul ott van még Miss. Chang és Mr. Huang is. Amúgy a turistákkal semmi baj. Főleg a japánokkal. Vagy a kínaiakkal. Nem foglalnak nagy helyet. Ráadásul minél több egy országban a kínai, annál jobb a gazdaság. Ez különösen igaz például Kínára.

...jobban fáj. Egyrészt fizikailag fáj, hogy nekem itt kell dolgoznom ahelyett, hogy a Balaton-parton söröznék. Ami egyébként valóban fáj, az a tíz szúnyogcsípés sorban a lábfejemen. Tele van a rohadt kis dögökkel a lakás. Nagy előnye a tetőtérnek, hogy a tetőtéri ablakra nem egyszerű szúnyoghálót rakni. Másik nagy előnye amúgy, hogy amikor kint 35 fok van, bent csak 37. Amúgy meg vettem szúnyogirtót. A működése kétséges. A villanyszámla nő, a szúnyogszám stagnál. Visszatérve a fájdalomra: forró betonon elesni sokkal szarabb, mint hóban. De komolyan.

...melegebb. Gondoltam ezt a közhelyt ellövöm a végére, mert a közhelyek úgyis igazak, meg amúgy is, ez minden bajom okozója. A tanácsom az elkövetkezendő nyárra, hogy gyújtsuk fel a várost, mert az a hőmérsékleten úgy sem változtat, de legalább a füstben elüldözi a szúnyogokat. Mi, jó fővárosi polgárok meg menjünk Kanadába. Ott legfeljebb a jegesmedve esz meg és nem a forróság.