Kis kocsmánkban csak kapkodjuk a fejünket azt a sok eseményt látva, amivel a magyar politika ellát minket, így, épphogy csak belekezdve 2014-be. Persze tudtuk mi, hogy az újévbe fordulva várnak ránk bőven megírni valók, elvégre élesedik a verseny, egyre közelebb a nap, amikor végre választhatunk. Aztán az arcunkba robbantak dolgok, van itt minden: Aranylabda-szereplés, haza eladása, Fodor Gábor, és még sorolhatnánk.
Miután múlt héten kellőképpen kinevetgéltük magunkat a Magyar Krónikán és Kerényi levelén, „őszintén meglepődtünk” azon, hogy Gyurcsány is bekerül az ellenzéki összefogósdiba, hogy végül kicsit kárörvendjünk Juhász Péteren, aki az egyik legizgalmasabb választási csatát (a Belvárost) adta fel kiszállásával. És még csak meg sem említettük az LMP-t, ahonnan a három névből, akit ismerünk (és ezzel valószínűleg bőven rálicitálunk az Átlag Magyar Polgárra) máris kiszállt az egyik legmókásabb, Vágó Gábor. Ekkor már sejtenünk kellett volna, hogy ez csak a kezdet, hogy innen már csak viccesebb jöhet, és tényleg: Fodor Gábor negyedik helye az ellenzéki listán, vagy éppen Kuncze DK-taggá válása olyan dolgok, amik még a Főnix szerkesztőségének sem jutottak volna eszébe, ha ott üldögél a bizonyosan kerek alakú asztal körül Ferivel, Attilával és Gordonnal. Schmuck egy másik kérdés, őt biztos jelöltük volna, erre nyilván kimaradt. Sebaj, mi azért teljes szívünkből örülünk és rajongunk ezért a felállásért, pusztán azt sajnáljuk, hogy Szabó Tímea ma állítólag külföldön van, megnéztük volna, ahogy a Politika Nagy Öregjei hátulról stírölik, amíg ő beszél…ja, bocs, a PM szót sem kapott a sajtótájékoztatón.
Mindeközben ugye Orbán eladja a hazát Putyinnak, ami vagy egy atomrobbanáshoz, vagy hosszú évekig tartó gyarmati sorhoz fog vezetni, ezt még nem döntöttük el, de még mindig ő a legboldogabb nagycsoportos a játszótéren, mert tegnap kezet foghatott Ibrahimoviccsal, amit tényleg irigylünk tőle, jómagam még hozzá is mertem volna szólni, legalább annyit, hogy „you’re a fucking god”, de Viktor csak állt ott, mint akit odaraktak. Persze a Fidesz számára egyáltalán nem veszélyes a mai eseménysor, hiszen Paks kibővítéséhez egy szűk környezetvédő bandán kívül senki nem ért igazán, az meg, hogy még a liberálisok is felkerültek a listára, tényleg csak hab lehet a tortán számukra.
A képet a Fent és lent-es srácoktól vásároltuk egy Ungár Klára csóklenyomatért cserébe
Mondjuk ki, amit mindenki tud: ebből így soha a büdös életben nem lesz kormányváltás. Sem 2014-ben, sem 2018-ban. Legalábbis ezekkel az arcokkal. Nem látom magam előtt azt a konstruktív ellenzéki tevékenységet, ami ahhoz vezethet, hogy ennek a társaságnak akár négy év múlva esélye legyen. Az Orbán-hívők többen vannak, ráadásul kapnak még négy évet, amit csak nem kell nagyon elkúrni, és újra örülhet a narancsvidék. Na de ne szaladjunk ennyire előre, 2018 még iszonyat messze van, addig bármi lehet, amire itt rá akarunk világítani az az a tény, hogy ezekkel az emberekkel nem fog menni. Pont.
Persze azt is mindenki tudta, hogy végül kell valamit kezdeni Ferivel, és az a valami biztosan az, hogy felteszik a listára. Megtörtént, ezen nem is lepődtünk meg, azon annál inkább, hogy Fodor Gábor még a PM-et is beelőzte. A „liberális tábornak” fogalmunk sincs, hogy hol vannak a választói, és ezt még Kuncze is látja, aki inkább országos cimbijéhez, Ferihez csatlakozva indul Szigetszentmiklóson. Ez az a pont, ahol már tényleg alig bírjuk ki röhögés nélkül. Lassan már nemcsak Bajnai, hanem Mesterházy is feszeng, miközben a PM azt sem tudja hova legyen, Jávor már alig várja Brüsszelt és a kaviárokat, Szabó Tímea pedig inkább meg sem jelenik. De ne aggódjunk, ők majd „ellensúly” lesznek, és „visszafogják” az elmúltnyócév elitjét (hogy az első 40 helyből 2-vel ezt hogyan, az jó kérdés), csak meglegyen a kormányváltás. Nem lesz.
A posztban csak futólag említettük meg az LMP-t, több nagyon nem is jár nekik, a kackiás bajszú mókamester távozásával még kevésbé követjük majd őket figyelemmel. A Jobbik pedig egyenesen csak ebben a mondatban fog szerepelni, mert a köcsögök nem képesek semmi vicceset csinálni azóta, hogy Vona mosolygott egy plakáton, így pedig nehéz felkelteni a humorra oly kényes Főnix szerkesztőség figyelmét. Várjuk a fejleményeket, az egyik szemünk biztosan a Magyar Politikán van, és tökéletesen elégedettek vagyunk vele, csak így tovább!
