Elkerülhetetlenül közeleg az a nap, amikor az egész ország sorsa újra eldől. Igen, épphogy túl az amszterdami 8-1-en mi már lélekben a következő hasonló Nemzeti Fordulópontot várjuk, amikor ismét hazánk állampolgárainak sorsa kerül terítékre: nincs öt hónap és választások lesznek! Nézzük hát sorban, mi várható a Játékban, ki milyen stratégiát építget a kampányidőszak elején.

Október 23. tanulsága – Fidesz

A nemzeti ünnepek mindig fontos szerepet játszanak az aktuálpolitikai folyamatokban, nem volt ez másként idén sem, különösen, hogy ez volt az utolsó előtti ilyen alkalom a választásokig. A megmozdulások többé-kevésbé a szokásosnak mondható unalomba fulladtak, egyedül talán a Sértettek Frakciója, Gyurcsány és Kuncze dobták fel a hangulatot, de igazából már a baloldali helyezkedésben sincsen semmi új, az elmúlt két évben hallottunk már mindent ebből az irányból. A legnagyobb tanulság talán a matekban volt: a Fidesz simán berakhatta a Hősök terére és az Andrássy útra a rendezvényét, gond nélkül lett bőven hat számjegyű a tömeg (állítólag 200 ezren voltak), míg az ellenzék a kissé szűkösebb rakpartra saját bevallása szerint is csak 40 ezer embert vitt, a Jobbik pedig egyenesen a város legszűkebb utcáin menetelt át a Kossuthról a Deák térre, de legyünk nagyvonalúak és adjunk nekik 10 ezret (de csak mert jókedvemben talált a szerda reggel!). Az apróságokat (4K!, LMP, stb) is beleszámítva tehát elmondható, hogy a kormánypárt egymaga nagyjából négyszer annyi embert volt képes megmozgatni, mint a többiek együttvéve! Nem mondom, hogy ez önmagában eldönti a választásokat, de minimum beszédes.
Ráadásul Orbán egy egészen pofás beszédet adott elő, volt benne minden: ’56, EU, ellenzék, rezsicsökkentés, harcba hívás. A Fidesznek gyakorlatilag már csak annyi a dolga, hogy Viktor elmond még három ilyen beszédet, és nem alszanak úgy el, mint 2002-ben. Ha ezek megvannak, nem hinném, hogy bárkinek is reális esélye lenne még csak megszorongatni is a Fideszt a választásokon.

Zsák a foltját – demokratikus ellenzék

A legfrissebb események szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az MSZP-Együtt-PM trojkához nagy nehezen csatlakozhat 23-a trollja, Gyurcsány is, aminek mi őszintén szólva nagyon örülnénk, a szerkesztőségben ugyanis volt egy-két masszívabb vállalás arra az esetre, ha a DK önállóan képes lenne bekerülni a Parlamentbe, és a csodás Magyar Sajtó egyre többet cikkezik arról, hogy erre van is esélyük. Szerintünk nincs, pont ezért jön végül össze az egész banda és együtt is buknak el. Azon kívül ugyanis, hogy ki kivel, hányszor, hogyan és miképp álljon össze, nem sokat tudunk arról, hogy hogyan akarják legyőzni az ellenfelet, és taktika nélkül nehéz meccset nyerni, kérdezzük csak meg erről Egervári Sándort (avagy íme az öltözői széthúzás klasszikus esete). A demokratikusnak mondott ellenzéki oldalon nincs más csak bizalmatlanság, odamondogatás és újabb meg újabb „megdöbbentő” fordulatok. Hangosak, idegesítőek, frusztrálóak és felkészületlenek. Nem baj.

Összeáll végre, ami összetartozik?

Fiatalos fordulat – Jobbik

Húha, a radikális nemzeti oldalon hirtelen akkora lett a fordulat, hogy még a végén egészséges önérzettel lenácizni sem lehet majd Vonáékat. Amióta ők is megtudták, hogy nekik van a legtöbb lájkolójuk a Facebookon és hogy az egyetemeken elég népszerűek, azóta ilyen videóval és ilyen plakátokkal nyomulnak. A videóról már sok helyen elmondták, amit el kellett: van benne kutya, gyerek, szép, mosolygós fiatalok, még szebb budapesti panoráma és minden, ami egy középszerű imázsfilm sajátja, egész egyszerűen amit el lehet rontani ebben a videóban, azt a Jobbik elrontotta. De nem gond, ők immár nem a huligánokra, gárdatagokra és társaikra fókuszálnak, hanem a Fideszből kiábrándult jobboldali, konzervatív fiatalokra és fiatal felnőttekre, azoknak meg biztos bejön (nem hinnénk, de mindegy). Mindenesetre Vonát mosolyogni látni felbecsülhetetlen és még be is jöhet nekik, elvégre az elmúlt 25 évben egyszer sem égették magukat azzal, hogy kormányoztak, és a baloldali ellenzékkel ellentétben ők legalább egyedül vannak az oldalukon a Fidesz ellenében.

Az esélytelenek nyugalmával – az apróságok

Itt konkrétan az LMP-re és a 4K!-ra gondolok, nem pedig a DK-ra, Kunczéra, Bokrosra, Fodor Gáborra és a hasonlóakra, mivel utóbbiak a „demokratikus ellenzékhez” tartoznak, bár ennek Mesterházy és Bajnai mérsékelten örül. Amint már fent említettem, meggyőződésem, hogy lesz megegyezés legalább a DK-val, mivel nekik effektíve van is szavazóbázisuk. Nem nagy, de van. A régi liberálisok meg közgazdászok pedig reméljük minél több szórakoztató momentumot okoznak a következő fél évben, mást nem nagyon látok bennük.
És akkor itt az LMP meg a 4K!, mint lelkes próbálkozók. Utóbbiak újabban egyenesen a fű legalizációjával nyomulnak, amit mondjuk a Főnix blog már majdnem két éve leérvelt, de legalább eljutott az üzenet valahova. Továbbá kíváncsiak vagyunk arra, hogy a trendi új-Jobbik mit lép erre a fiatalok körében akár populistának is tekinthető ígéretre. Jelenleg nem sok esélyt adnék ennek a két pártnak, az LMP teljesen légüres térben mozog, a 4K!-nak pedig se pénze, se saját újságja, se társadalmi beágyazottsága nincs, de legalább van néhány jó ötlete (visszahívható politikus az mi?), és hát az is valami. Nem látom, hogy ez változna a következő fél évben, így aztán a Parlamentbe bejutni is nehéz lesz.

Természetesen mi sem gondoljuk azt, hogy bármi fontos dőlne el 2014. április 6-án, amikor elméletileg az urnák elé járulunk, egyáltalán nem várhatóak nagy izgalmak sem a győztes kilétét, sem a bejutókat illetően. És bármennyire is szeretnénk azt gondolni, ez sem újabb fülkeforradalom, sem temetés nem lesz, mert bármi történjék, 7-én maximum másnaposok leszünk, nem pedig kiválasztott nép. Ettől függetlenül mi imádjuk a politikát, figyeljük, véleményezzük és általában jókat kacagunk rajta, nem elbagatellizálva azt a tényt sem, hogy effektíve a megélhetésünk is múlhat rajta. Ahhoz képest tehát, hogy milyen undorító, elszánt és gyomorforgató kampány elé nézünk (lásd még: Baja), próbáljuk mégis helyén kezelni a politikát, nem kell túlpörögni, bár sajnos ezt a tanácsot a magyar társadalom (annak jellege miatt) és a pártok sem fogják megfogadni.