Azt már szinte mindenki tudja, hogy a lélek súlya valahol 21 gramm körül van, azzal viszont talán már kevesebben vannak tisztában, hogy grammja olyan 120 000 forint körül mozog. A Lányom nélkül soha című megkérdőjelezhető minőségű kalandregény alapján készült valóéletbeli feldolgozásból viszont ez kiválóan kiderül.
A bulvár világában való kalandozásaim során ugyanis ráleltem egy, a napjaink Szaúd-Arábiájában játszódó házasodós kalandregényre. A sztori erőssége a borzongatás, gyengesége pusztán annyi, hogy a romantikát teljes mértékben nélkülözi. A lényeg röviden, hogy egy 90 éves forma az elmúlt években rájött, hogy unalmas a 80 éves mamát kefélgetni, és beruházott egy 15 éves, ropogós menyecskére. Az elszökött, a bácsi ebben gondolom kimerült, rápihent pár évet, összegyűjtött 2,5 milló forintnak megfelelő pénzösszeget, és ismét bevásárolt. Annyi feloldozást kapunk, hogy a menyegzőt követő reggelen sikerült a családnak is ráeszmélni, hogy kicsit talán elsiették a dolgot, idővel pedig a bíróság is a házasság felbontását pártolta. Mostanra csak a papper pereskedik tovább, mert neki a nő kell, nem a pénz. Itt lehetne elrejtve egy morzsányi romantika, de egy bizonyos kor felett én azt már nem úgy hívom. És az öreget sem hinném, hogy a hősszerelem hajtja.
Bennem kérdések sokasága tódult fel a hidegrázással párhuzamban, míg a kávé mellett az olvasottakat átfuttattam.
Először is kilencven évesen hogy? Mit? Mire fel? És nem kell a prűdöt játszani, mind tudjuk, hogy ez pusztán egyetlen kérdés, ami egy konkrét dologra vonatkozik. Az én 90 éves nagymamám az önellátás határát még épp hogy súrolja jobb napjain, pedig nincs magához képest rossz állapotban. Szóval én az egész elhatározást nagyképűségnek könyvelem. A 80 éves asszony már évek óta nem engedte, és ezért a férj nincs vele tisztában, hogy nem is menne? Nem félti a derekát? Én nagyon jól tudom, mi volt a vásárlás célja, egyszerűen csak nem értem.
Másodszor: öröklés. Az a nő, aki a vén perverz mellett lehúzott 6-7 évtizedet, ugyanazt a hagyatékot kapja, vagyis örökíti tovább az övéinek, amit a kamasz lány, optimistán nézve is max egyért? Hogy megbánhatta szegény a komplett életét!
Aztán a szülők. Nem hiszem, hogy le kéne hivatkoznom azt az állítást, hogy az ember ösztönösen védi kicsinyeit, óvja az utódokat, igyekszik akár önmagát háttérbe szorítva mindent megadni, hogy a lehető legtökéletesebb útra terelje porontyát. Állítólag attól a pillanattól kezdve, hogy meglátjuk a gyerek arcát. Ezek mindezt hova tették félre és legfőképpen hogyan?
Jó esetben a 15 éves kislány ara, még nem találkozott a nemi élet szépségeivel, de nagy rutint biztos nem tud a magáénak. El sem tudom képzelni, hogy milyen szexuális kifordultságot okozhatott volna az első szexuális élmény egy 90 év súlya alatt elcsoffadt testtel. Mondjuk az első alkalommal nem árt a gyengédség - az legalább adott lett volna.
Belegondolva, a szüleimnek jól jönne egy pár milla. Egyrészt végképp le lenne véve róluk a gond, hiszen a lányokra úgyis mindig többet kell költeni, mert létfontosságú többek között havi minimum egy új ruhadarab, ráadásul nem lenne, aki elhordja a főtt kaja maradékát, meg ilyenek. Biztos elutaznának a Vörös-tengerhez búvárkodni, felújítanák a házat, végre élhetnének kicsit. De ha engem adtak volna el kamaszként én minimum kinyírom az öreget, akkor pedig őket visszarendelik a korallzátonyok mámorító közelségéből, mivel kiskorú a gyermek, és az egészet ők szívnák meg (persze én is, de addigra bekattannék annyira, hogy ez ne érdekeljen). Gondolom ezt ők logikusan levezették, ezért nem adtak el végül… Az újdonsült feleség szülei viszont hasonlóképp jártak pórul.
Az a baj, hogy abban a távoli országban, annak a kicsi lánynak a szülei beleestek a hét fő bűn legnagyobbikába, a kapzsiságba. A jó hír az, hogy ha a társadalmuk nem is, a törvénykezés legalább tart ott, hogy keresztbe tegyen az elvakultságnak. És ők most tényleg szívják a pereskedést. A kérdést viszont nyitva hagyom, mert bár ez által némi igazságszolgáltatást vélek felfedezni a világ folyásában, nem vagyok benne biztos, hogy az a 15 évesen komoly sokk hatására megtört lélek, ilyen családi körülményekkel tudja-e teljes értékűen folytatni az előtte álló sokkal többet.