Tudom, hogy a sportok megítélése a legtöbb ember szerint szubjektív, valaki a focit szereti, valaki a forma1et, de afölött nem tudok elsiklani, hogy milyen egy szar sport az a vívás. Ezt a sportot vagy meg kell szüntetni, vagy meg kell változtatni, ez nem kérdéses.
Én is vívtam (összesen 4 évig, szóval nem valami nagy karrier, épp annyira elég, hogy ne legyek teljesen laikus), és nem azért utálom, mert nem voltam jó benne, amikor csináltam élveztem, és fenntartom, hogy továbbra is élvezném csinálni, de hogy mennyire unalmas és értelmetlen nézni, az valami iszonyatos. Tudom, hogy vannak hardcore fanok, akik rohadtul vágnak mindent, és simán el tudnak élvezni egy-egy tus után, de könyörgöm, az emberek 80%-ának fingja sincs, hogy éppen mi is történik a páston. A vívók ott topognak egy ideig a szexi fehér rucijukban, aztán egymásnak ugranak, és valaki nyer. Mind a kettő talál, ergo mind a kettő meghalna a valóságban, de az egyik valami miatt nyer. Hát gratulálok. Szemmel nem is lehet igazából követni a mozgást, mivel a kardok/tőrök olyan könnyűek, hogy iszonyatosan gyors az egész, szóval elektromos rendszer regisztrálja a találatokat (ami egyébként tök menő szerintem), ami ugyan megkönnyíti az elbírálást, de nézőként iszonyatosan nehéz megfigyelni, hogy mit is csinálnak a sportolók, ami miatt bajnokok lesznek.
Nem véletlen, hogy nem vetekszik mondjuk a foci rajongói táborával a vívás. Lényegesen kevésbé élvezhető nézni annak ellenére, hogy személy szerint jobban élveztem csinálni. Cserébe, ha eszünkbe jut a rómaiak elmebeteg találmánya, a gladiátorharc (ami ugye alapvetően a sportvívás ősatyjának tekinthető), akkor felmerül a kérdés, hogy lehet-e a vívásból újra meghatározó sportot csinálni. A válasz: persze. El kellene felejteni azokat a faktorokat, amik a vívást sporttá teszik: teszem azt a pontozást, a hülye kis szabályokat, hogy ki a támadó fél, meg ki a védekező, meg ilyesmik, aztán csinálni egy csapatharcot rendes méretű kardokkal, amiknek van is súlya (azaz emberileg követhető sebességre lassítaná a vívást). 
Rohadt sokan néznék azt ma is, hogy a vívók, természetesen kellő védőfelszereléssel, csépelik egymást, és különböző zónákat kell elfoglalniuk. Rohadt vicces meccseket lehetne játszani, látványos arénákban, sok ezer ember szeme láttára. Látványos, férfias (kellenek cheerleaderek természetesen), izgalmas, fasza.
Persze nem éles kardokkal ütnék egymást, hanem valamilyen szabályoknak megfelelő, aránylag biztonságos sporteszközzel, amiknek természetesen lennének különböző fajtái, akár a gladiátoroknál. A vívók természetesen választhatnak, hogy milyen típusú fegyverrel jók, és akkor már fel is áll, hogy a csapatok milyen stratégiai elemekként mozgatják a játékosaikat, akár a fociban. Nagyon király lenne. Mindenki imádná.
Kellenének persze szabályok, amik megtiltják azt, hogy a „sporttársak” legyilkolják egymást, lennének bírók, akik eldöntik, hogy mi számít túlontúl kegyetlennek, amiért kiállítás jár. Akár át is lehetne venni a foci sárga-piros lap rendszerét, csak, hogy basszuk a focisták agyát. Lehetnek több csapatos játékok, amit mondjuk úgy lehetne elképzelni, mintha a fociban a pálya egy háromszög alakú terület lenne, három kapuval, és három csapattal (mondjuk két labdával). A vívás esetében az arénában mondjuk: egymás zászlóit kell elvenni, és aki megszerzi mindet, kap egy pontot. Időhatárral.
De lehet olyat is csinálni, ami az amerikai focihoz hasonlít. A játéktér három zónára oszlana, két ház/vár/erőd, ami a csapatok védelmi zónája, és egy középső támadó zóna, vagy csatatér, akármi. Ha a csapat elveszít egy ütközetet, akkor visszavonul egy zónával. A védelmi zónában teszem azt egy zászlót kell elvenni, vagy akármi, ezt már igazán ki lehet találni, hogy faszán működjön. Ha túl unalmasra sikerülne a játék, akkor a vívókat lehetne chopperekre ültetni. Minden játék izgisebb, ha a játékosok choppereken ülnek.
