Hamu és Feltámadás

Online kocsma! Dohányzó helyiség (kérjük használja a kihelyezett hamutálakat), asztalt biztosítani csak rendelés fejében tudunk, a földre köpni tilos!

Friss topikok

Bándy Kata esete a virtuális örökbefogadókkal

2012.07.12. 12:02 szkr

Az elmúlt napok legnagyobb közösségi élménye meglepő módon nem egy újabb tüntetésben demonstrációban flashmobnak nevezett politikai minigyűlésben öltött testet, hanem egy 25 éves, a képek alapján abszolút jófejnek tűnő pécsi lány, bizonyos Bándy Kata úgynevezett keresésében jelent meg. Majdnem húszezer ember vett részt a Facebookos eseményen, amit egyébként hamarabb lehetne flashmobként aposztrofálni, mint az LMP-s akciók 99%-át, ráadásul a megosztásokon, mikroblogokon keresztül nyilván még további (milliókhoz?) rengeteg emberhez jutott el az üzenet és a két kép: Bándy Kata (aki nyilvánvalóan imádja a sört) eltűnt.

Amit én nem értek az az, hogy mindez miért történt. Nyilvánvaló, hogy a segítségről, a támasz nyújtásáról szólt ez az egész, viszont mindezt egy virtuális világban csinálták. Fel kellene fogni végre: azzal, hogy megosztasz valamit, még nem vetted ki a részed a dolgokból. Bándy Kata története csak annyiban különbözik akármelyik őzikeszemekkel szomorúan bámuló kutyás agyrémtől, hogy ezúttal, amúgy tökéletesen érthetetlen módon, az Index is vállára vette a sztorit és címlapon számolt be gyakorlatilag minden fejleményről. Értem én, hogy kattintás-maximalizásról szól ez az egész, de akkor is, legyen az ember bármennyire is szociálisan érzékeny, azért eszébe jut, hogy a) mégis ki a faszom az a Bándy Kata, b) mégis miért érdekel hirtelen ennyi embert az eltűnése és c) mégis mennyi esélye volt a Facebook áldásos erejének ebben a történetben.

a) Ki az a Bándy Kata?

Egy pécsi rendőrségi pszichológus, aki egy sörözés után hazafelé menet eltűnt. Több mint tízezren csatlakoztak a legjobb barátnőjének a nővére által létrehozott eventhez, ahol gyakorlatilag minden nyelvre lefordították az eltűnését hirdető szöveget. Emellett az Index is címlapon, fő helyen közölt minden napszakban egy cikket a történetről (további Indexes megjelenések itt, meg itt, meg itt).

Mi ezzel a probléma?

Most, hogy megtalálták holtan, még továbbra is szembe fog jönni a családdal és barátokkal a képe, bár letörlik az eventet, még hosszasan lesz erről szó. A közbiztonság nem jobb vagy rosszabb Pécsett, mint máshol, ettől még most dolgozhatnak majd rendesen egy fasza városimázs (van ilyen szó? igény az lenne rá) videón, középpontjában a rendőrség munkájával. Ami még problémás, hogy nyilván rengetegen látták vélték látni szegény lányt mindenfelé az országban, ami miatt egy csomó hamis bejelentés érkezett a rendőrséghez, ami, ezt talán nem kell magyarázni, egyáltalán nem könnyítette meg a munkájukat.

b) Miért osztották meg ennyien?

Azért, amiért az agyonvert kiskutyákat is virtuálisan örökbe fogadják. A Facebook elképesztő érzékennyé tette az embereket, mivel összesen két kattintásba kerül, hogy az irodából ellopott tollak miatt érzett lelkifurdalást elnyomjuk egy ilyen empatikus, ráadásul meglehetősen kényelmes, úgynevezett segítséggel.

Mi ezzel a probléma?

Azon túl, hogy hamis reményt ad, a túlnyomó többség valóban nem tudott volna mit tenni. Tartozom egy vallomással. Nem olyan régen eltűnt egy ismerősöm, nővérem legjobb barátnője. Mikor megláttam róla a fotót, egyből hívtam testvérkémet, hogy miafasz, és mikor megerősítette a hírt, magam is megosztottam a képet. Semmi értelme nem volt, egyszerű reflex, hogy ha valakit ismerünk és eltűnik, akkor már osztjuk is meg mindenkivel, anélkül, hogy belegondolnánk, hogy ezzel egyáltalán nem segítünk. Amit tettem, az annyira volt jó, hogy mások is ezzel terhelték ismerőseiket, holott baromira esélytelen, hogy emiatt találják meg. Igen, használjuk ki a technológia adta lehetőségeket, de most akkor légyszi tegye már fel a kezét, aki kinyomtatta a két képet Katáról és effektíve kereste is a lányt. Ezzel a megosztósdival a kedves ismerős lealacsonyul egy szegénykutyamentsükmeg-féle iszonyatba. A rendőrség azért van, hogy megkeresse, akik ismerik és a közelben laknak nyilván tudnak segíteni, más viszont nem.

c) Mennyit segített a Facebook?

Semennyit. Reményt adott ismeretleneknek valamiben, ami sohasem létezett, hogy utána a halálhír még jobban sokkoljon mindenkit. Virtuális gyertyák, :(-k mindenféle változata, giccses képek és mindenütt a felirat: RIP.

Mi ezzel a probléma?

Szerintem a Facebooknak, az Index címlapnak és az iszonyatos érdeklődésnek tragikus hatása volt ebben a történetben. Tudom, hogy vannak már mindenféle elméletek, tudom, hogy ez is csak az egyik lesz a sok közül, de ha már itt vagyunk, kénytelen vagyok elmondani. Tegyük fel, hogy valaki elrabolta. Lett volna esélye Katának megmenekülni? Igen. De sztár lett. És ilyenkor már sokkal nehezebb külföldre vinni táncoslánynak vagy akármit is csinálni vele. Úgyhogy egy megoldás maradt: meg kellett szabadulni tőle.

Arról, hogy mennyire aberráltnak kell lenni ahhoz, hogy ilyet csináljanak egy lánnyal most nem beszélek, mert ez teljesen nyilvánvalóan és jogosan kiakasztó minden jóérzésű embernek. A Facebooktól csodát várni viszont nem szabad, amíg csak kattintunk, de le már nem vonulunk mind a többminttízezren a környékre és keressük éjjel-nappal azt, aki eltűnt. Addig, amíg az Indexen az a cím, hogy „Tízezren keresik az eltűnt lányt a Facebookon”, addig az ilyen történeteknek feleslegesen gyorsan lesz tragikus vége. Legközelebb ne csak virtuálisan segíts, hanem oszd meg és mássz le a környékre. Mert úgy tényleg teszel is valamit.


7 komment

Címkék: gyász facebook együttélés

A bejegyzés trackback címe:

https://foenix.blog.hu/api/trackback/id/tr34648192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cirmola* 2012.07.12. 14:05:12

Én nem értek egyet. Vagy nem teljesen.

Már bocsánat, de tök mindegy, ki az a Bándy Kata. Valakinek a lánya, huga, szerelme, barátnője. Valakinek, valakiknek nagyon fontos. Nekem egy óriási AHA-élmény volt (szegény, így holtában). Eddig azt gondoltam, hogy ez mind hülyeség, ennyi ember nem tűnhet el, biztos kamu, már évek óta kering, és boldog-boldogtalan osztja - én nem terjesztek ilyen hülyeségeket, stb. És most látom, hogy hoppá, tényleg vannak közte valóságos emberek, akiket ténylegesen keresnek, mert szeretik őket, és aggódnak értük. Itt és most. Az, aki minden szalmaszálba próbál belekapaszkodni, meg fogja próbálni a FB-ot is, és meg is értem - ha valakit mondjuk elrabolnak, akárhol lehet, és meg kell adni az esélyt, hátha az ország másik felében látja épp valaki. Nem kell mindenkinek nyomtatott wanted-listával a kezében az utcákat járnia, arra van a rendőrség - de ha már láttad a képét, és felismered, lehet, hogy megmented az életét. Lehet, hogy pont nem, de 50% az esélye (vagy igen, vagy nem), és az egy emberéletnél nem kevés. Nyilván lehetetlen kiválogatni az igazat a kamu közül, de ha tényleg ismerem azt, aki eltűnt, szerintem alap, hogy megosztom.
A másik, hogy ha a lányt nem is mentették meg, egyvalamire tuti jó volt: felhívta a közfigyelmet (ki tudja, hányadszor) arra, hogy tényleg nagyon kell figyelni. Magunkra és egymásra is.

csacse · http://csacsee.blog.hu/ 2012.07.12. 18:27:20

egy igazi érzéketlen tuskó vagy kedves szerző, igazán várhattál volna ezzel az istenverte cikkel legalább pár napot, de gondolom kell a kattintás szám. Gratulálok, ülj le egyes!

csabimondja 2012.07.14. 09:28:11

Részben biztos egyetértenék a szerzővel, ha elolvastam volna... ...teljes egészében. Majd megteszem, ha lesz hozzá humorom és lenyugszom. :)

Elöljáróban megosztom a szerzeményt kommentáló ismerősöm véleményére írt válaszom:

Részben egyetértek veletek. Az én esetem például nem biztos, hogy egyedi... Osztottam, izgultam... ...Azt hittem nem ismerem, de ismerős volt az arca... Kiderült Jó pár évvel ezelőtt egy szórakozóhelyre jártunk, tán még beszéltünk, csocsóztunk is párszor. :) Lényeg a lényeg, számomra a tanulság az, hogy örülök, mint az állat, mert hatalmas empátiáról, összetartásról... árulkodik a dolog és szerintem egyáltalán nem képmutatás. Elfogadom az álláspontot, de nekem ez teljesen máshogy jött át. :)

csabimondja 2012.07.14. 09:32:41

Ki így, ki úgy tud segíteni, lépjek ki túl anyagias világunk felgyorsult légköréből, hogy valakit keressek?! Megtenném, ha megtehetném. A szerző elgondolkodik azon, hogy a virtuális világot pocskondiázva, virtuális világban közöl dolgokat? A való élet mitől nem virtuális, honnan tudod, hogy NEM EGY CD LEMEZRE ÍRTAK KI ÉS ÉPP MOST JÁTSZANAK LE? Nem kell zseninek lenni, hogy bárki összerakja miért írtam ezt... :/ :)

csabimondja 2012.07.14. 09:33:45

Lelki töréssel pedig - kedves szerző - fordulj szakemberhez, de lehet az vagy csupán saját magaddal nem vagy elégedett, bár ez épp elég, hogy ne legyél másokkal sem az.

csabimondja 2012.07.14. 09:39:11

Egyébként jogosnak gondolok mindent amit írtál, de nem mindenki tud nyomtatni, nem mindenki tudja keresni és lehet, hogy az a csöpp kis remény segített volna a lánynak túlélni, ami sokakban k.rvára nem volt meg...