Hamu és Feltámadás

Online kocsma! Dohányzó helyiség (kérjük használja a kihelyezett hamutálakat), asztalt biztosítani csak rendelés fejében tudunk, a földre köpni tilos!

Friss topikok

A nosztalgia csodálatos hatása

2012.02.24. 11:05 szkr

Egy őrült jár köztünk (oké, a tapasztalat azt mutatja, hogy több is, de hagyjuk ezt most egy kicsit). Az elmúlt néhány napban a Moszkva tér környékét vérrel öntözi egy kis faszkalap, aki nem fér a bőrébe. Na, ez az, amiről csak érintőlegesen lesz most szó.

Mert a lényeg jelen esetben nem az, hogy a környéken folyamatosan egyre több rendőrt látok, akik nyilvánvalóan azt az idiótát keresik, aki leszúrt egy srácot a villamosmegállóban mindenféle látható ok nélkül, utána pedig ki akart rabolni egy boltot, ahol szintén leszúrt valakit, majd üres kézzel távozott (oké, a kettő nem feltétlenül ugyanaz volt, de ez most részletkérdés). Még csak az sem fontos, hogy minek kell történnie ahhoz, hogy valaki ennyire értelmetlen dolgokat csináljon. Nem érdekel, hogy ki hova kötné fel-dobná ki a társadalomnak ezt a szemetét. Még csak arról sem fogok keseregni, hogy egy kibaszott ork éppen Budát jelölte ki tevékenységi területének. Abbéli reményemet sem fogom kifejteni, hogy akció közben hal majd meg holnap. Ellenben.

Ellenben érdekesnek tartom, hogy mikor hallottam ezekről a dolgokról, akkor nem arra gondoltam, hogy ez a Moszkva téren történik, hanem arra, hogy ez a Széll Kálmán tér. A fejemben valahogy annyira romantikus kép él a Moszkváról, ahol "a bulicímeket vártuk minden szombat este", hogy egyszerűen nem fér bele a véres valóság, hogy bizony itt régen sem volt ám minden rendben, voltak para dolgok. Nem velem történtek meg, még csak nem is ismerőssel, de valahogy mind tudtuk, hogy van egy réteg, amivel kurva nagy baj van és ezen nem nagyon tudtunk segíteni, úgyhogy inkább nem vettünk tudomást róla. Aztán most jönnek ezzel a gyilkolós dologgal és én azt mondom, hogy "Baszod, a Széll Kálmánon megkéseltek valakit!", mert nem, ez kurvára nem a Moszkván történt.

Kádár idejében minden jobb volt, Orbán előtt nem hevert romokban az ország és a Moszkván mindig szép színes lufik voltak kirakva és finomak voltak az illatok.

Szerintem fasza dolog a nosztalgia. Hazug dolog ugyan, hogy szebben látjuk a múltat a jelennél, de így legalább képesek vagyunk egy olyan rendszer kialakítására, amiben legalább néhány dolog nem elcseszett hülyeség, amit csináltunk. Nincs ezzel baj. Baj azzal van, ha nem vesszük észre, hogy hogyan cseszekedik velünk az agyunk.

Szóval ha véletlenül azt gondolnád, hogy régen minden jobb volt, akkor ki kell ábrándítsalak: régen pontosan ugyanazt a szart nyelted be, pontosan ugyanazzal a szarral károsítottad a szervezeted, hogy el tudd viselni és pontosan ugyanaz a szar vágott földhöz, mint amit, amivel, ami tegnap. De legalább a tegnapiról jók az emlékeid.

Receptem persze nincs. Amit viszont tudok ajánlani az az, hogy legyen humorod. Ha valami olyan dolog történik, amin tényleg felkúrod magad, akkor látogass el egy kocsmába a haverjaiddal és üvöltve szidalmazd a rendszert, amíg az alkohol hagy beszélni, utána viszont lásd be, hogy maximum érintőlegesen van igazad, ha egyáltalán. Ha pedig ezen túl vagy, akkor rántsd meg a vállad, írj róla egy szatirikus bejegyzést és élvezd a trollhadsereg közeledő lépteinek hangját.


Szólj hozzá!

Címkék: blog budapest humor kocsma

A bejegyzés trackback címe:

https://foenix.blog.hu/api/trackback/id/tr864172829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.