Az egész Michael Jackson halálával kezdődött. Valahogy nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy egyenként hulljanak el nagyobbnál nagyobb zenei ikonjaink, úgy tűnik, mégis lejárt az idejük. Jackót az Amy Winehouse botrány követte, szombaton pedig elhunyt a popszakma vitathatatlanul legnagyobb csillaga: Whitney Houston.
Habár Whitney élete végén belecsúszott abba a hibába, amit oly sok sztár elkövet: a ’negatív hír is hír’ filozófiát követve inkább botrányokból tartotta fenn magát, mint éneklésből, halálhíre mindenkiben részvétet keltett szerte a világon. Az 1963-as születésű énekesnőt zenei családba pottyantotta a gólya, ezért sorsa már 11 évesen megpecsételődött: ének, vagy semmi. Háttérénekesként és alkalmi modellként induló pályája egészen gyorsan ért a csúcsra, sikerei helyet biztosítottak más fekete énekeseknek is a sztárok világában. Nemcsak meg tudott élni a zenéjéből, ennél jóval többet tett le az asztalra, valami olyat, amit csak igazán kevesen mondhatnak el magukról: olyan dalokat szerzett, amiket soha nem fogunk elfelejteni, ha másra nem, gondoljunk csak az I will always love you-ra (tudom, hogy feldolgozás, de akkor is). Talán az egyik legelcsépeltebb slágernek lehetett mondani, persze csak szombat délutánig, azóta újra pozitívum, mert mostantól emlék. Whitney legfelkapottabb korszakában beette magát a filmek világába is, a Több, mint testőr bizonyára mindenkinek mond valamit, azonban forgatott mást is, például szerepel a hamarosan megjelenő, Sparkle című moziban is.
Miközben csak úgy potyogtak a Grammyk meg a zenei Oscar, ahogy az a sikertörténeteknél lenni szokott, valami elromlott. A sajtó egyre többet csámcsogott az énekesnő elrontott házasságán Bobby Brownnal, ami végül válással végződött, és egyre több pletykát lehetett hallani drogproblémáiról is. Függősége egészen karrierje veszélyeztetéséig fajult, egy ideig fel is hagyott az énekléssel. 2009-re azonban úgy tűnt, hogy Whitneynek sikerült legyőzni démonait, I look to you című legújabb albumát a szakma és a közönség is egyaránt elismerte, habár azt egyöntetűen mindenki tudta, hogy a lefogyott, egészségtelen külsejű énekesnő messze nem hozza már a régi színvonalát.
Nem fogható arra, hogy megöregedett, vagy nem volt hihetetlen tehetsége a zenéhez élete utolsó pillanatáig. Ha valami keresztbe tett Whitney-nek, az egyedül a zenei ízlés megváltozása volt. Őszintén remélem, hogy senkit nem bántok meg azzal, ha kimondom: Whitney mesteri énektudása, és klasszikus popdalai lassan elavulttá váltak, ahogyan telt az idő. Nem az ő hibája, hogy ma már azt szeretjük, ha egy dalban egyetlen hangszert sem lehet beazonosítani, csak effekteket, és az énekesnek sem kell tudnia énekelni, mert három hang elég ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy egész dalt – természetesen még az a három is torzítva. Ennek köszönhető, hogy szép lassan át kellett adnia helyét az újabb generációk csillagainak, és hogy hosszabb csend után most hallunk róla először, és egyben utoljára.
A 48 éves énekesnőre szombat délután talált rá testőre Beverly Hills-i hotelszobájának fürdőkádjában. Riasztotta a mentőket, de az újraélesztés már nem volt lehetséges. A rendőrség elsődleges jelentése szerint fulladás okozta halálát, de még javában folynak a vizsgálatok, egyelőre nem találtak gyilkosságra utaló nyomokat.
Whitney képében talán az utolsó nagy pop ikon távozott el közülünk. Ma este, az 54. Grammy-gálán róla emlékezik meg az összes jelenlévő sztár, és biztos vagyok benne, hogy mindenki elmormol majd magában egy ’nyugodjék békében’-t.
