2012. június 8-án elkezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Új sorozatunkban szépen sorba vesszük a résztvevő országokat, és mindenfajta feltétel nélkül gyűlöljük őket. Mert mi ilyenek vagyunk, minden ország utálatunk tárgya, pláne, ha EB-n is szerepelnek a köcsögök! Még csak a másodiknál tartunk, de no para, belehúzunk! Cs mint Csehország.

Csehország gyűlölése nem különösebben nehéz dolog, annak ellenére, hogy számszerűleg kevés érvet tudok erre felhozni. Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy se a szlovákok, se a románok, de még a szerbek sem jutottak ki az EB-re, így eme országokról szóló, már régen az íróasztal fiókjában pihenő posztokat sajnos nem tudom kitenni ennek a sorozatnak a keretében. Így felmerül a kérdés, hogy kit gyűlölhet tiszta szívéből a magyar, ha még ezek sincsenek? (A válasz persze triviális: mindenkit!) Szóval, még jó, hogy ott vannak a csehek, akik valójában persze csehszlovákok, bármit is mondanak magukról.
Úgy amúgy Csehországgal nem lenne nagy gond, sőt, alapvetően inkább csak az irigység szólt egy kedves ismerősömből, amikor a „Miért utálod Csehországot?” kérdésre az alábbi, zsúfoltságával együtt is zseniális választ adta:
„Azért, mert undorító a nyelvük, egy összevisszaság; azért, mert az Árpád-ház kihalása után ide jöttek arcoskodni, hogy övék legyen a trón; azért, mert az egyik legateistább ország (világszinten 7., Európában 4.– mujure); azért, mert kurva szép városaik vannak; azért, mert Milos Forman hozzájuk tartozik és nem hozzánk;  azért, mert kajak-kenuba sokszor borsot törnek az orrunk alá. Ja, és azért is utálom őket, mert amikor beléptek az EU-ba, okosabbak voltak nálunk.”
Nézzük sorba, eme idézet segítségével, mi az, amiért tényleg utálni lehet (kell!) Csehországot:

1.    A nyelv. Na, hát az tényleg undorító, ennyi krákogást, harácsolást és mássalhangzó-torlódást egész egyszerűen bűn elhelyezni egy nyelvben. Ott van egy csomó szép cseh nő, erre kinyitják a szájukat és valami érthetetlen ork szöveg jön ki belőlük. Pfejj.

2.    Milos Forman még elmegy, de ez a tipikus Cseh Művész attitűd kinyitja a bicskát a zsebemben. Menzel, Hável, Hrabal, Hasek és a többi író/rendező mind annyira át tudja adni a Nagy Kelet-Európai Fájdalmat és meg nem értettséget, hogy az olyan szinten válik idegesítővé, hogy az ember tízszer baszná a földhöz a Sörgyári Capricciot vagy a Svejket. Arról nem is beszélve, hogy utóbbi főhőse talán az egyik legismertebb cseh figura, és természetesen tök hülye.

3.    Közelségük okán természetesen rengetegszer kerültünk összetűzésbe a csehekkel, Mátyás királyunk is csatázott velük sokat, de ezt is persze ők kezdték, amikor (mint az az idézetből is látható) idejöttek „arcoskodni” abban a pillanatban, hogy megérezték a vérszagot, amely az Árpád-ház kihalását követően fél Európát lázba hozta.
Szóval jött Mátyás, aki teljes joggal gondolta úgy ezek után nagyjából 150 évvel, hogy ideje nekünk is odacsapni ezeknek a ficsúroknak, mert különben elkanászodnak. Végül ez be is következett, hála annak a drága embernek, akit Edvard Benesnek hívtak.
A közhiedelemmel ellentétben Benes nem szlovák volt, hanem cseh. Aktív résztvevője volt a trianoni béketárgyalásoknak és Csehszlovákia megteremtésének, annyira utálta a magyarokat, hogy a tárgyalások során még a szövetséges hatalmaknak is sok lett egy idő után a követeléseiből. Ezek után sem dőlt hátra, sőt, gyakorlatilag egymaga létrehozta a kisantantot Romániával és Jugoszláviával, hogy mi faszányosan körbe legyünk véve olyan országokkal, amelyek nemcsak területet loptak tőlünk, hanem még masszívan utálnak is. Remek fickó, nemde?
És akkor a lényeg: 1946. március 28-án az új csehszlovák országgyűlés visszamenőleges hatállyal törvényerőre emelt 143 elnöki rendelkezést. Ezek között volt 13, amely a német és a magyar nép II. világháború miatti kollektív bűnösségét hirdeti és ezt a két népet megfosztja minden jogától. Ezek az úgynevezett Benes-dekrétumok, itt minden elolvasható róluk, a lényege az, hogy a magyarokat minden erővel kiszorítsák a csehszlovák államiságból. Ezzel még nem is lenne nagy baj, de a dekrétumokat mindkét utódállam még mindig (!!) érvényesnek tekinti. Szlovákián meg se lepődök, de a drága csehek is megbuktak rendszerváltás tantárgyból.

A cseh futballra áttérve, az isteni Pavel Nedved visszavonulása óta már semennyit sem lehet erről beszélni, két leghíresebb aktív játékosuk közül az egyik, az üveglábú Rosicky, aki csak akkor nem sérül le, ha jó szokásához híven az Arsenal kispadján ücsörög (a csapat kritikája, hogy néha így is befér a kezdőbe). A másik pedig a fázós kapus, az ötletes nevű Petr Cech (igen, ez olyan, mint a szép emlékű Magyar Bálint). Igazából annyira még csak jó kapusnak sem lehet nevezni, ráadásul hogy néz már ki ez a fura sapka, amit évek óta a fején hord? Mint egy totál elbaszott Batman-jelmez... Rajtuk kívül nincs épkézláb focistájuk, egy unalmas, sótlan, középszerű csapat, akiket idén a magyar válogatott Prágában fog oktatni egy barátságos meccs keretében.
Amúgy sikerült magukat beügyeskedni (avagy bebenesezni) az EB leggyengébb, konkrétan hígfos csoportjába, ahol még a lengyelek, az oroszok és a görögök szerepelnek majd. Értsd: nézhetetlen meccsek sorozatát produkálják. Mindenesetre a csehek még ebből a csoportból is csont simán fognak kiesni.

A sorozat többi része itt található.