Hamu és Feltámadás

Online kocsma! Dohányzó helyiség (kérjük használja a kihelyezett hamutálakat), asztalt biztosítani csak rendelés fejében tudunk, a földre köpni tilos!

Friss topikok

Amikor az egyház találkozik Nietzschével

2011.06.03. 10:41 Csendesebben, a gyerek alszik

A hétvégén házassági évfordulót „ünnepeltünk” a családban. Egyetlen kívánság volt: mennyünk el valahova közösen. Ezt már amikor felvetették, vétó joggal élve visszafeküdtem aludni, tudvalevőleg vannak családok, akik nem mennek normális helyre ilyen alkalmakkor. Nem tévedtem, de most így visszatekintve kicsit köszönöm a hisztizést, ami inkább rávett, hogy velük menjek, legalább poszt lett belőle.

Szóval maradok a család-szeretet témánál, mert a hely ahova elmentünk családilag egy a családról szóló előadás volt. Két nagyon rossz árulkodó jel volt. Az egyik az, hogy egy gyülekezeti házba kellett menni. A második jel a 45+os hallgatóság volt. Nem nézett ki hülyén, ahogy a kis családunk becsüccsent. Ezek után kaptunk énekeskönyvet (!) Namármost… Megígértették velem még a testvéreim is, hogy rendesen fogok viselkedni, de ott valahogy ez már semmit nem számított. Kaptam egy énekeskönyvet, aminek a borítójára ez volt rákarcolva: HALÁL BŰN!!! ÁTOK Szolidan megmosolyogtam.

Ezek után mindenki énekelni kezdett. És eljött az a pillanat, hogy az egyház összeütközött a fejemben Nietzschével. Na, ott történtek dolgok. Elkezdtem vadul olvasni a nem túl vastag, bordó színű énekeskönyvet. Muszáj idéznem.

„Az Úr gondol ránk, az Úr gondol ránk, az Úr gondol ránk és Ő megáld. Az Úr gondol ránk és Ő megáld.”

Végülis… rímel. Meg aztán azt mondják, hogy ha valamit sokszor elmondasz, még te is elhiszed a végén. Ezt több versszakkal énekelték, zongorakísérettel. A versszakok közötti különbség az „Ő megáld” tetszőleges cseréje más azonos szótagszámú, pozitív kisugárzású szavakkal. Aztán:

„Jó Atyám, imádlak. (természetesen) Leteszem életem, úgy szeretlek.”

Ez meg csak nekem tűnik öngyilkosságnak? Másik dolog, hogy ez tényleg egy dal. Van hozzá gitár tab is.

Természetesen nem marad el a nemzetköziség sem. A magyar okosságok között amerikai kézlóbálósok mellett vannak precíz, német dallamok, népdalátiratok és természetesen magával ragadó zsidó melódiák is. A dalok 50%-a „Jézus” vagy „Isten” felkiáltással kezdődik, ki kell mondanom, hogy ez egy külön stílusirányzatot teremt. Milyen vicces lehet ebben a társadalomban alkotni… Jobb, mint a mai művészvilágban, mert nekünk a szerkesztők seggét kell nyalni, nekik meg csak Istenét. Lényegesen tisztább.

Szóval ilyen volt ez az énekléses dolog. Nagyjából jól kezeltük. Csak a mögöttünk ülő sor bökdöste néha a vállunkat, hogy ne nevetgéljünk, hanem mi is énekeljünk. Hehe… vicces volt. Aztán alapvetően egy közhelyekkel teli másfél óra következett. Azért volt benne pár kiemelendő dolog.

-        -  Az előadó úgy nézett ki, mint egy pszichopata náci tiszt.

-       -   A lánya, aki ott ült mellette úgy nézett ki, mint egy meghurcolt zsidó nő.

-     -  A mondat: „Valljuk be, kedves testvérek a gyerekeket azért verni kell.” (Csak zárójelben merem megjegyezni, hogy a megértő hümmögés-tengerből eléggé könnyen kiszűrhető volt a harcom a kitörő röhögés ellen. Csak páran fordultak meg)

-       -   A fazon angolul beszélt és a tolmács szarabbul beszélt, mint én.

-       -  Az előadó megmondta a tutit, és hogy legyen referenciája, megkérdezte a lányát, hogy így van-e.

-        -  A lány vadul bólogatott.

-         - Hamarabb el kellett mennem.

Az egyetlen baj az volt, hogy ez a 7 pont igen lazán követte egymást egy jó másfél órás szórásban. Egyébként egy 45 perces előadást tökre feldobott volna. Aztán persze jöttek a kérdések a családban: „Ugye, milyen jó volt?” „Látod, megérte elmenni…” stb.

Konklúzió: Nem, nem volt „milyen jó”, és látom, nem érte meg elmenni. Ettől függetlenül le tudok vonni egy tanulságot, amit minden igényes ember levonhat, ha templomban jár. Nem csoda, hogy Isten ennyire leszar minket, ha így néz ki egy gyülekezet. Fizikai rosszullét fog el az igénytelenség láttán. Nekik mindegy, csak Istennel legyen kapcsolatos, és egymással versengve éneklik a strófákat, nekik mindegy, hogy ki beszél, nekik mindegy, hogy mit mond, az egyetlen kitétel, hogy mindent az Ő dicsőségére csináljon. Komolyan mondom, rohad a világ. Köszönöm.


2 komment

Címkék: család kult egyház

A bejegyzés trackback címe:

https://foenix.blog.hu/api/trackback/id/tr942953691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aranyg 2011.06.03. 20:22:12

Megkérdezhetem, hogy ez melyik gyülekezet volt és hol? (És hogy milyen?)

Csendesebben, a gyerek alszik 2011.06.04. 02:43:43

@aranyg: Maradjunk inkább ilyen finomak és diszkrétek, ha lehet.
süti beállítások módosítása