Hamu és Feltámadás

Online kocsma! Dohányzó helyiség (kérjük használja a kihelyezett hamutálakat), asztalt biztosítani csak rendelés fejében tudunk, a földre köpni tilos!

Friss topikok

Gyerek, család, szeretet, tehén.

2011.03.16. 17:55 Csendesebben, a gyerek alszik

Most van pár célom. Egy kis mértékben szítanám tovább a vidék kontra város ellentétet, kellő mennyiségű élccel taglalnám egy 20 gyerekes család dinasztia történetét, és megpróbálok nem kétségbeesni, amikor a saját családom bizonyos tagjai halál komolyan képesek venni valamit, amit az ATV.hu oldalon találtak. 

Tegnap gyanútlanul csekkoltam az íméljeimet, mikor egy ismerősöm által terjesztett körüzenet megcsapta a szememet. Nem mondhatnám, hogy a szemembe ötlött, vagy bekúszott a képbe. Sokkal inkább kitépte a monitort a helyéről az ATV logója. Mi a faszt keres ez itt? Kérdeztem, valljuk be: jogosan. Nos a történet első szereplője, a titokzatos jóakaró ismerős kiléte inkább maradjon titok, azért nem akarom, hogy bárki megtámadja az utcán. A lényeg az, hogy nagy lelkendezéssel mesélte nekem, hogy: „Hallod, vannak még igazi családok a világon.” Nem jelentem ki, hogy ekkor döntöttem el, hogy beleolvasok, de azért természetesen felbuzgott bennem a szittya vér: hogy márpedig nincsenek. Mondjuk a végén nem tudtam eldönteni, hogy igazam volt-e.

A lényeg, hogy adott egy 20 gyerekes MAGYAR család. Nem akartam túl nagy betűkkel írni, csak amennyire ez megszokott a baráti körömben. Szóval nincsenek vészesen sokan. Az ANYA (egyem a szívét), Juci néni 21 éves korától 46 éves koráig terhes volt. Mondhatjuk, hogy sportot csinált a gyerekszülésből. (Mert azért ez EU konform, nem mint a Távol-Keleten a gyerekgyárban. Az ott életművészet, ez itt sport.) Miközben Juci néni a dolgát végezte, Ernő bácsi (nem kevésbé tisztelendő egyébként a gyerekcsinálás férfi részlegében) dolgozott. Egész pontosan tenyésztett. Elolvashatjátok a teljes történetet itt. Én csak szemelvényeket szeretnék itt tálcára helyezni. Van egy nagy kedvencem Ernő bácsi szájából:

„Mondtam neki, ha tíz gyereket nem akarsz, akkor ne gyere hozzám!”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A lényeg az egyenesség. Maga az interjú sem a bonyolultságától szép, ha szép. Nekem mondjuk volt egy nagyon kellemetlen érzésem, miközben olvastam. Nem azért mondom, ezek az emberek gyönyörű pályát futottak be, és büszkék lehetnek magukra. (Nem biztos, hogy én is az lennék) A semmiből felépítettek egy családot, megteremtették a megélhetésüket, és nem loptak ezért senkitől. A becsületes emberek teljesen tiszteletreméltó ritkaságok a világban. De.

És itt következik a vidék-város ellentét. Ernő bácsi a riportert is bíztatja arra, hogy nyugodtan vegyen egy marhát, nevelje föl, majd kaszál neki füvet az út mellett, aztán ha borjadzik, kettő lesz az egyből, és máris megérte a pénzét. Ebben a pillanatban elképzeltem a riportert napszemüveg, öltöny, nyakkendő kint kaszálni a réten, mert bizony Riska a hajnalban vágott füvet szereti, ami még nyirkos. Bocs főnök, lekéstem a vonatot, mert meg kellett fejni a tehenet. Elképzeltem azt is, hogy már jól menő gazda a riporterünk (habár alapból azt sem tudja, hogy melyik a tehén eleje, de majd beletanul a gyerek menet közben), fejőgép feji mind a hatvan Riskát, de a disznókat azért minden évben pároztatni kell, a tyúkok ketrecét megjavítani, mert bemászik a menyét, meg a tojásokat ki kell vinni a piacra stb stb. Én nem mondom, hogy az újságírás stresszmentes meló... De.

Persze egy idő után zavaró, hogy disznózsír van az ingujjon, meg tyúktollak az autó ülésén, akkor lehet, hogy a kiváló atv-s riporter is inkább az állattartásnál marad. Mondjuk, lehet, hogy mi is jobban járnánk.

Ami viszont engem megdöbbentett, az nem ennek a családnak az életvitele volt. Joga van mindenkinek úgy élni, ahogy szeretne. A legrosszabb az volt az egészben, hogy az ismerős, aki mutatta a cikket teljesen be volt indulva tőle, hogy őt meggyőzték és mostantól semmi nem tántoríthatja el, összedobja a pénzét és vesz egy tehenet. A nappaliban tartja, kaszál füvet a játszótéren, a szemétledobóba dobja a trágyát és tejet sem kell majd vennie. Hogy mit gondol majd a szomszéd, az igazából mindegy. Ha tehénbőgést hall valaki a panel 5. emeletén, úgysem hiszi el, hogy ott tényleg egy marha legelészik szép komótosan.

Van benne valami, de azért túlzásnak érzem.

Amikor itthon említettem ezt a történetet, hasonló fogadtatást kapott, mint amire számítottam. Ováció. Nekünk ráadásul családi házunk van, elfér az udvaron a tyúkól stb. Hát jelenleg rettegésben élek, de hiszek abban, hogy nincs olyan tagja a családnak, akinek ez bejön, és van is pénze tehenet, disznót meg tyúkot venni. Merem állítani, hogy egy magát polgárnak valló ember ne tartson tyúkot. A parasztok igen, és rendjén is van, mert azt esszük mi vasárnap ebédkor panírozva. De nekünk maradjon a disznótor turisztikai látványosság, a tehénbőgés kirándulás és a disznótrágya szaga az M7-en történő Balatonra való leutazás hangulati kelléke.


Szólj hozzá!

Címkék: család város

A bejegyzés trackback címe:

https://foenix.blog.hu/api/trackback/id/tr122744925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.