Van az úgy, hogy szóba kerülnek a lányok. Hébe-hóba. És akkor lehet azon vitázgatni, hogy ki mit néz meg először, kinek mi a fontos rajtuk, satöbbi. Viszont ha a dolgok mélyére nézünk, be kell látni, a női mellnél kevesebb szebb dolog létezik ezen a bolygón.

Most nem az a lényeg, hogy mit nézünk meg először egy nőn, csak ebből indult ki a beszélgetés még régebben, ami végülis ideáig vezetett engem. Én speciel az arcot nézem elsőnek, és a mosolyotokkal tudtok megvenni, de a poszt tényleg nem erről szól. Hanem a mellekről.
Milyen a jó mell? Nagy vagy kicsi? Kerek vagy szőrös? Ez egy örök beszédtéma, hiszen ez a téma majdnem mindenkit érdekel. A titok természetesen az, hogy mennyire formás, kerek, satöbbi, a méret (legalábbis számomra) majdnem mindegy. Persze, jobb a nagyobb, mert dögösebb, de egy szép formás, ámde kicsi is tud jó lenni. Ezt azt hiszem kiveséztük, léphetünk tovább.

Miért is olyan szép a mell? – jön a következő kérdés. Ez elég egyszerű: mivel nekünk tetszenek, lehet őket oda-odapislantva nézegetni, vagy csak szemérmetlenül megbámulni, ha mondjuk egy szép lány leveszi a kabátját. A mell azért szép, és azért izgató, mert úgy látjuk, hogy igazából nem látjuk. Ruha alatt is látszik, meg tudjuk ítélni, hogy nagymellű-e a delikvens vagy nem, viszont azt, hogy valójában mennyire jó a melle nem, hiszen nem látjuk teljes valójában. A nők ugyanis nagyon jól és sokféleképpen tudnak játszani a mellükkel, tudják nagyobbnak feltüntetni, összébb nyomni őket, a dekoltázsnak pedig ezer fajtája van. Ergo, mégsem tudjuk, hogy igazából mennyire jó a kérdéses mell, de a fantáziánkat mindenképpen fel tudja ébreszteni egy ízlésesen felöltöztetett pár. Azt, hogy mennyire jó egy mell, istenigazából nyilván akkor tudjuk megítélni, ha megnyalogattuk ruha nélkül megláttuk.

Ebből a szempontból pedig bizony a mellek sokkal jobbak, mint például a pina. A különbséget a fenti tétel átfogalmazásával remekül tudjuk szemléltetni: utóbbit úgy nem látjuk, hogy tényleg nem látjuk. Azzal nincs trükközés, nincs játék, nem azzal fogják a mi érdeklődésünket felkelteni, mármint külsőleg nem. Az a szentélyük a lányoknak, oda csak akkor engednek be minket, bezzeg a mellekkel más a helyzet, mivel azokat így is úgy is megnézzük, még ha csak ruhán keresztül is. Akkor már mért ne használják ezt ki? Ki is használják, mi meg ezért roppant hálásak tudunk lenni.

A női mell tehát egy csodaszép dolog. (Most jön a személyes hangvételű rész, figyeljetek!) Én magam nem láttam sokat (sőt!) úgy igazán, mármint élőben. Mégis, vagy tán épp ezért, úgy érzem, a legszebb dolgok egyike, ami fellelhető szegényes kis életünkben.
Természetesen a jó mell az felelősség is. Mind a nőkre, mind a férfiakra nézve. Ha valakinek jó melle van, igenis mutasson rá erre a tényre minél előbb, mégse tegye azt teljesen direkt módon. Én arra esküszöm, hogy igenis ki lehet pakolni, de nem szabad túlzásba vinni, mert azzal elvész a varázsa. Mutasd úgy, hogy lássuk mid van, mégse érezzük úgy, hogy mindent láttunk. Nekünk pedig kötelességünk megharcolni érte, vagy legalábbis megpróbálni harcolni azért, hogy láthassuk. És ha megkaptuk, természetesen illendően kell bánni vele, mivel 1. nem vagyunk állatok, 2. így bejuthatunk máshova is.