Na, igen. Néha elege lesz az embernek. "Egy barátnőmmel esett meg a következő"...
Ő tényleg szereti a fasziját. Kedves vele mindíg, és megértő. Mellette áll, a problémáit átlátja, és segít neki tanácsokkal, szeretettel, kitartással. De lehet, hogy sok a három év ahhoz, hogy mindíg csak ő legyen a békésebb fél. Persze, ő is hisztizik néha, amikor fáradt, vagy menstruál, vagy nem cigizhet, vagy nincs pénze.
Kéne neki is egy hisztikorona. Annának van. Találta. Kis kövecskékkel kirakott gyerekhajpánt. Kislányoknak való, de ha érzi, hogy jön a hiszti, inkább felveszi, ezzel is jelezve, hogy most ő királylány, és legyen minden úgy, ahogy ő akarja. De neki nincs hisztihajpántja, se semmi hasonló. Meg ő általában megértő is, és inkább nyugodtnak tetteti magát. És nem csak azért mondom ezt, mert jól ismerem. Hanem, mert tényleg túlzás, hogy a megbeszélt találkozó helyett bulizni megy a haverja plasztik hugához (persze elhívja, de ha tíz órát dolgozik valaki, akkor utána csak egy nyugis vacsira meg egy kis szexre vágyik), és még csak fel sem veszi a telefont (jó, lehet, hogy többször kellett volna hívni, hátha nem hallja). És ez a legutóbbi, nehogy azt gondolja bárki, hogy ezen bukott ki. Rengeteg ilyen volt már. Egyszerűen leszarja a fejét (jó, jó, kicsit túlzok). Pedig csak azt szeretné, ha nem csak a srác hangulatához kéne igazodni, hanem néha az övéhez is. Ez a fő probléma.
A lényeg, hogy szerintem nem tudja elfogadni, hogy vége valaminek. Már csak nyúzzák egymást a csávóval, mindíg csak felbassza magát rajta. És gondolom a fiú is. Mert neki sosem jó semmi.
De akkor minek a kedveskedés, a közös főzés, a (ritka) szex, és a hiányzolszeretlek?
És hogy mit tanácsoltam neki? Semmit. Én csak simán meghallgattam. Úgyis tudja, hogy ilyenkor csak egy kis bor kell, meg egy pár cigi. Aztán majd elalszik szépen, elmegy másnap is dolgozni, kedves lesz mindenkivel napközben, este meg majd megint megiszik egy csomó bort. Egyedül.
Csak ne lenne olyan remek a pasik társasága. Ő hűséges még. De, hogy meddig bírja... Mert lenne jelentkező, aki legalább egy éjszaka erejéig törődne vele, van aki meghallgatja, és olyan is, aki majdnem bármit megtenne, hogy legalább a munkahely folyosóján elkaphassa. Erre szívesen gondol, az önbizalma határtalan egyébként is, csak ugyebár van lelkiismerete, ami nem hagyja, hogy azt tegye, amit tenne. Ez is nagy teher ám.
Hát, ennyi. Ti, pasik, láthatjátok, hogy ezek a nevetségesnek tűnő problémák azért eléggé meg tudnak minket viselni. Ti, lányok, meg láthatjátok, hogy nem vagytok egyedül.
Minden pasinak üzenném, hogy ez nem "fújutálomapasikat" probléma. Ez csak "szeretem Őt, de ha leszar, akkor engem szeret más" probléma.
Köszipuszi
