Vannak posztok, amik mindenképp megszületnek, hiába harcolsz ellene. Ez egy ilyen. Kb két hónapja kezdődött, akkor még úgy tűnt, ilyen-olyan okokból nem írom meg végül. Aztán a minap történt valami, ami felmelegítette a sztorit. Megmondom mi a közös egy református gimiben és egy autógyárban.

Kezdjük a gimivel, konkrétan a Lónyai utcai Református Gimnáziummal. December 9.-én jelent meg egy állapotkiírás az egyik ismerősömnél a Facebookon, amelyben kifejtette, hogy „az ábra az,hogy nemírhat ki senki semmi olyat,ami sértené vkinek a személyi jogait,vagy ásetleg a suli "érdekeit"...szal ha én most kiírom,hogy szaros lónyay,akkor kirúgnak. Normális,nem? Csak mert véleményem van valamiről. A lényeg,hogy srácok vigyázzatok,eljött az idő,amikor már a net az úr,amikor már bármit csinálsz a neten,azért meg **sznak.”
Nahát, ez beindította a fantáziámat, rá is kérdeztem mailben, hogy mi történt, mire ez a drága jó barátom elmesélte, hogy az igazgató megkérdezte tőlük, hogy ki szokott Facebookozni órán, meg hogy ezzel vigyázzanak. Aztán valami tanáruk mondta nekik, hogy felháborodás van, mert szidják a tanárokat és a sulit is, és hogy ezért ők perelhetnének (!!), mert a személyiségi jogok, és hasonló dolgok. Meg ha a diákoknak nem tetszik valami, el lehet húzni innen a francba (persze gondolom nem ilyen szavakkal mondták).
A dolog valahol érthető, mert egy iskolának/munkahelynek vigyáznia kell arra, hogy milyen reklámja van, más szempontból pedig senki sem olvassa szívesen, hogy adott esetben lekurvázzák/leköcsögözik. Ez így rendben is van, de azért mindenféle feljelentésekkel fenyegetőzni… Pontokba szedtem a gondolataim, mert ez így trendinek tűnt:

1. „(A tanuló kötelessége, hogy) tisztelje az intézmény vezetőit, pedagógusait, alkalmazottait és tanulótársait, emberi méltóságukat, jogaikat ne sértse.” Ez az intézmény házirendjében olvasható, ami letölthető innen. És akkor meg is állhatunk egy szóra. Vajon sérti-e bárkinek is a személyiségi jogait, emberi méltóságát az, ha leköcsögözik FB-n? Erre különösebben nincs jogszabály, hiszen a FB alapvetően egy zárt dolog, elvégre csak az ismerőseid látják, amit kiírsz, így nem a nagy nyilvánosság előtt szidod. Kényes kérdés ez, amit magyarázhatunk így is és úgy is, csak a megfelelő oldalon kell állni a megfelelő ügyvéddel.
2. Embere válogatja, hogy kit mennyire zavar az, ha őt támadják a FB-n, engem speciel nem különösebben érdekelne. DE: álnaivságnak tartom egy tanár részéről azt, hogy ezen ennyire felháborodik. Mintha nem lenne köztudott, hogy a diákok rühellik az iskolát és benne a tanárokat (tinédzser-logika: MINDENÉRT a suli a hibás). Én nem ebbe az iskolába jártam, hanem egy másik református gimibe, ahol mi például tökre szerettük a matektanárt, mégis szidtuk, ha egyest adott. Ezen felháborodni szerintem fölösleges.
3. Szerintem efölött szemet lehet hunyni, természetesen lehet (sőt, kell) szankcionálni az órán való facebookozást/mobilozást, de az, hogy délután ki és mit ír ki, az hadd legyen már az ő magánügye, nem sajtótermékre ír. Ha meg szid valakit/valamit, akkor arra úgyis csak azok fognak reagálni, akik tudják miről/kiről van szó, a többiek hamar elfelejtik. A műbalhé meg csak arra jó, hogy gerjesszék a feszültséget, és azt érjék el, hogy az egyik diáknak az első dolga lesz ezt kirakni a falra. Okos enged, vagy mi…

Másik ügyünk főszereplői ennél sokkal tovább mentek, hiszen ott valós szankciók következtek. „Még egy nap meló a héten ebben az őrültek házában” – posztolta ki a Volvo egyik munkatársa pihenőidőben Svédországban. Erre két munkatársa kommentelt, mire a cég mindhármat kirúgta állásából. Az külön szép a történetben, hogy a posztoló azzal védekezett, hogy rossz hangulatában volt („he was in a bad mood” – olvasható az eredeti, svéd cikkben), mert az anyja súlyos beteg. Két napra rá az anya elhunyt, ezzel alátámasztva a férfi állítását. (Hogy akkor mért nem vett ki szabit, nem tudom.) A Volvo azzal érvelt, hogy a három renitens nem volt lojális a céghez, és ilyen nekik nem kell. Ez valahol érthető, de azért szerintem efölött is érdemesebb lett volna szemet hunyni. A kutyát nem érdekli, hogy mit írt ki egy svéd ürge az adatlapjára (az ismerőseit se különösebben, elvégre két ember kommentelt csak), így viszont bejárja a világsajtót. Abszolút megértem a céget, hogyha szabályozzák, hogy a munkahelyről ki és mit és hova és mennyit írhat, de ebben még csak el se hangzott a gyár neve (ellentétben pl a szarlónyay-s példával).
A problémáim nagyjából hasonlóak, mint fent. Az iskola is és a cég is maga alatt vágja a fát, hogy valós szankciókat vezet be. Jól látható a Volvo esetében, hogy megütötték a sajtó ingerküszöbét, akik (szerintem jogosan, de ezen lehet vitatkozni) természetesen nekiesnek a témának, mert a Facebook mindenkit érdekel, és egy ilyen hír nagy visszhangot kaphat. A cég magáról állított ki szegénységi bizonyítványt, mert a vezetői nem vették észre, hogy többet ártanak egy ilyen kirúgással, mint használnak. Nyilván az elv fontos, de azért félelmet sem kéne kelteni a munkásokban, mondván: mi figyelünk, mindenhol ott vagyunk, vigyázz a szádra!

Ezt tudom tanácsolni a giminek is: inkább hagyják ezt a fenébe, még a végén megjelenik a svéd sajtóban, hogy a csúnya reformátusok miket csinálnak a távoli Budapesten.