A metrón utaztam a Keletihez, ahol egy születésnapot kellett ünnepelni a Barlang Sörözőben, és velem szemben az ablakon megláttam egy regény hirdetését: Vass Virág Sokszor csókol, India! című (leendő?) bestsellere nézett velem farkasszemet. A plakáton volt egy rövid idézet is, ami így kezdődött: "Nonita gyakran autózott lehúzott tetőablakkal monszun idején..."
Nekem ennyi pontosan elég volt ahhoz, hogy személyes ügyet csináljak abból, hogy Vass Virágnak felhívjam a figyelmét arra, hogy... Hmm. Probléma van, ami valójában nem is ott kezdődik, hogy az írónő képes egy tagmondatba leírni a monszun és a lehúzott tetőablak kifejezéseket, hanem inkább ott, hogy Vass Virág neve ott van egy könyv borítóján, mintha egy író lenne. Persze nyugi, nincs baj, hiszen született már kritika erről a regényről, ráadásul olyan írta, aki hajlandó volt el is olvasni a könyvet (nem, én inkább nem teszem meg, elég volt ez az idézet egyelőre), nyilván finoman szólva is jelezte a kritikus, hogy talán lehetne kicsit autentikusabb a regény.
"A Sokszor csókol, India! legnagyobb erénye, hogy autentikus." Így. Arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, hogy "Vass Virág hiteles (sic!) indiai beszámolója" komoly rajongótábort is adott a már korábban is kritizált írónak (nekem egyébként a világon semmi bajom nincs azzal, hogy milyen témákat választ; a nyilvánvaló hülyeséget viszont a) nem kéne leírni és b) pláne nem kéne kiadni). De először is, mostanra nyilván sokakat feszít belülről a kérdés...
Ki a csöcs az a Vass Virág?
Wikipedia oldala szerint 1988-ban érettségizett, négy nyelven beszél, 91-ben "pályázatot nyert riportjával, mely a magyar változásokat a nemzetközi sajtó szemszögéből mutatta be", sőt, 2000-ben még a Flekk-díjat is elnyerte, amit a 35 évnél fiatalabb legjobb újságírónak ítél oda a Magyar Újságíró Szövetség. Elég szép pálya, de tényleg. Ja, mellesleg van három regénye. Ez, ugyebár, a baj.
Vass Virág egyébként nem nehezíti meg a dolgát annak, aki egy kicsit is kritizálni akarja. Az egy dolog, hogy süt a szeméből az értelem, az pedig egy másik, hogy előzetest csinált második, Franciadrazsé című regényéhez, ami finoman szólva is röhejesre sikerült.
Hangsúlyoznám, hogy itt pénz cserélt gazdát, nemcsak a regényért fizettek emberek, hanem ő is pénzt adott valakinek, hogy ezt a rettenetet letegye az asztalra. Persze nem az eszéért kell szeretni, de akkor is...
És akkor most?
Most az van, hogy egy újságíró, aki íróvá avanzsált még annyira is képtelen, hogy utánanézzen a környezetnek, amiről ír. Kedves Virág! Indiában ha monszun van, akkor az emberek így mennek munkába:
Nyitott tetővel pedig igen ritkán furikáznak, ha mégis, akkor az valahogy így néz ki:
Köszönjük, hogy megpróbáltad, de inkább felejtsük el ezt gyorsan, hagyd a regény műfaját olyanokra, akik értenek is hozzá. Vagy ha muszáj, akkor legalább nézz utána annak, hogy miről írsz, és próbálj meg nem tökéletes hülyét csinálni magadból. Hazudtold meg a képeket, amiket a Google kidob rólad.
Sokszor csókol,
szkr
