mujure leugatott, hogy ha már itt vagyok, akkor szüljek is valamit, szóval legyen neki igaza.
Pedig az nem úgy megy ám, hogy rád parancsolnak, hogy most azonnal írj valamit és akkor csak úgy írsz is valami kurvajót. Oké, hazudok, így megy, végső soron a távoli jövőben valami ilyesmiből (is) akarnék élni, de akkor is. Ráadásul megy közben a tenisz is a tévében, szóval pláne nem tudok koncentrálni, mindig mondom, hogy üljünk úgy, hogy háttal vagyok a tévének, mert nekem muszáj odanézni. Aztán jön a hiszti, hogy én mért nem figyelek. Na kis kitérő után folytatom, ez nem megy vodka nélkül.
Finlandia már megint, nem nagyon lehet jobbat kapni ezekben a kiskocsmákban, ahol mi punnyadozunk állandó jelleggel, de ez van, nulla pénzből rúgúnk be így is, ami azért nem semmi, lássuk be. Csendesebben már eléggé készre vágta magát, valami olyasmit magyarázott az előbb, hogy márpedig ő akkor most azonnal elhúz a rákba, ami azért is baromi vicces, mert mozogni nem tud, annyira részeg.
Benjamin csak halkan nevetgél magában, biztos már megint sms-szexel a barátnőjével, mi, halandók nem nagyon értjük, hogy ez mégis miért lenne jó, de az ezeresemesperhó lényegesen olcsóbb, mint telefonálni (ebben mondjuk van valami, meg végül is ott a the Devil a nevében, csak jobban tudja).
Végül én. Hát már megint utolsónak érkeztem, pedig megbeszéltünk valami időpontot, de ez van, valamivel tágabban értelmezem a pontosságot másoknál. "Imádom a határidőket..." ugye. Arról nem is beszélve, hogy morális aspektusból nézve meglehetősen flexibilis vagyok. Úgyhogy ehhez tartsuk magunkat, a következő kört én fizetem.
