Az írásról, így gyakorlatilag a könyvek eredetéről, minden népnek van legendája, de azért leszögezném, hogy Thot istennek nyilvánvalóan nem sok köze van a dologhoz (itt kérnék elnézést az ókori egyiptomi vallás híveitől). A gondolatok megjelenítési formája a beszéd, és ennek „szó szerinti” megjelenítési módja az írás. Azonban a gondolatok jelképekkel történő rögzítésének tekinthetőek a barlangrajzok is. A két forma közötti átmenetet a hieroglif írásmód jelenti. Érdekes azonban, hogy míg a barlangrajzok közül a mai társadalom a régi alkotásokat szereti, a modern továbbélést, a graffitit, már mélységes megvetés övezi. A könyveket azonban ma is tiszteljük, mert tisztelni kell, mert mindenki ezt mondja. De miért? Az ősember is összefirkálta telerajzolta a lakóterét, de amikor belátta, hogy van értelmesebb módja a gondolatai rögzítésének, felhagyott ezzel a szokásával. Ma, amikor az internet egyre nagyobb teret hódit, el kéne gondolkodni azon, hogy szükség van-e egyáltalán könyvre, a gondolataink és mondanivalónk továbbadásának ilyen idejétmúlt eszközére.
Mert ugye mit vesztenénk? A könyvek sok helyet foglalnak, sokszor a szemétbe kerülnek, növekszik az emberiség által termelt hulladék mennyisége. Gyártásuk költséges, a papírgyártás erdőirtáshoz és vízszennyezéshez vezet, terjesztésük (azaz fizikai szállításuk) szintén környezetszennyező. A globális felmelegedés ellen mindenkinek küzdenie kell. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy a könyveken nem szabad spórolni. Amikor a környezet-tudatosság gondolata életünk minden részében megjelenhet, akkor a könyveket sem szabad kihagyni! Aggódsz a fosszilis energiahordozók kimerülése miatt? Ne vegyél könyvet! Fogy a Föld ivóvíz-készlete, túl sok energiát használunk? Ne is gondolj könyvvásárlásra! Félted a brazíliai esőerdőt, nem tetszik az ember hulladék-felhalmozása, felelőtlen gondolkodásmódja? Tégy a könyvek ellen!
Most, hogy megnéztük, hogy a könyv a múlt szokásai alapján és a gyermekeink jövője érdekében kihalásra ítéltetett, nézzük meg, miért fontos a jelen társadalmának, hogy elpusztítsunk minden (történelmi jelentőséggel nem bíró stb) könyvet, amely helyettesíthető számítástechnikai eszközökkel! Mert kik is olvasnak könyveket? A polgári értelmiség? Ők elolvasták amit tudtak, amíg gyermekként a budai nagypolgári lakásban várták a karácsonyt, vagy a Balaton melletti nyaralóban lógatták a lábukat egész nyáron. Már nincs idejük ilyenekre. Ők a középosztály, ők azok, akik éjt nappallá téve, több műszakban dolgoznak, rettegve a vertikális társadalmi migrációtól az elszegényedéstől. Ők nem olvasnak. Ők dolgoznak, főznek otthon, nevelik a gyermekeiket, nincs idejük a könyvekre.
A két réteg, akik manapság sokat olvasnak, azok a gazdagok és a liberálisok. Akinek nálunk a rendszerváltás környékén sok pénze lett (zöld és főleg vörös és kék oligarchák), olyan vagyont halmozott fel, hogy most van ideje olvasgatni. Amikor már megunta a golfot, a teniszt és az aznapi autóvásárlást, még az esti koktélparti előtt elolvashat 40 oldalt, mert ugye főznie se neki kell. Akik viszont igazán érdekesek, azok a liberálisok. Most nem az SZDSZ-LMP-egyéb szerveződés-dologra gondolok, hanem olyan fiatalokra, akik elmennek bölcsésznek, és mintegy divatként olvasnak. Ettől trendinek érzik magukat: az olvasás olyan a magyar bölcsészeknek, mint a régi Nikon a hipsztereknek. Ez egy álságos felfogás. A könyv által a mai ember pontosan azt teszi az olvasással, mint a szocialista rendszer a néptánccal: a formaságokhoz ragaszkodik ugyan, de a tartalmat eltünteti. A könyv elvesztette lényegét, az olvasást, csak egy jelképpé vált, különösebb tartalom nélkül. Erre egyszer rá fognak jönni az emberek az egész világon. Talán az Occupy mozgalomból kiindulva, talán kicsit várat még magára a dolog, de akik tisztán látják, hogy mi folyik a mai világban, azok könyveket fognak égetni.
