Közeleg az év vége, szerettük 2011-et, sok mindenről elmondtuk a frankót, egy valami azonban szemmel láthatóan kimaradt, pedig nem kérdés, hogy nagy kérdés: mi az a kilincs?
A Fröccs Frakció szokásos ülését tartotta két napja, a 3. Budakeszi Napok fesztiválsorozat keretében és apropójából. Itt merült fel a kérdés a Frakció egyik tagjával és egyben kollégámmal, Csendessebbennel, hogy akkor mi is van ezekkel a kilincsekkel. A beszélgetésen részt vett még Bogyó, aki bár nem Frakció-tag, de értelmes és szellemes megnyilvánulásaival abszolút emelte a vita színvonalát.
A kérdés tehát ez: mi számít kilincsnek? Kell hozzá a zár is? Feltétlenül kell az, hogy lenyomd/elforgasd? Vagy elég, ha csak a segítségével ki tudjuk nyitni az ajtót? Itt van például egy tolóajtó, amin nincs zár, de van egy kis cucc, aminek a megfogásával könnyebbé válik az ajtó kinyitása avagy becsukása. Csendessebben szerint ez így nem jelent kilincset, csatlakozott másnap hozzá Bakamák is (idézem: „Nekem hozzátartozik a kilincshez a lenyomás mozdulata is, sajnálom, mujure!”). Az én alaptételem ezzel szemben rém leegyszerűsítő volt: Kilincs az az ajtón lévő baszás, aminek segítségével könnyen ki tudom nyitni az ajtót. Ugye érzitek az ellentétet a kettő között és az ebből származó vibráló feszültséget, amit mi is átéltünk Budakeszin?
Természetesen a fenti példában említett ajtót ki lehet nyitni a kilincs nélkül is, hiszen ha az üvegére teszed a kezed és elhúzod, akkor is eltolható, de a cucc, ami rajta van segít, könnyebbé teszi. Van azonban úgy, ezt belátom, hogy ilyen nincs rajta, mégis ki tudjuk nyitni. Kérdés az, hogy a kilincs nélkül kinyitható ajtóra minek kilincs? Ez a gondolkodásmód a klasszikus Johnson-elv („Ajtót a kilincs lenyomásával nyitunk!”) modernebb vadhajtásainak folyománya: manapság feltörőben a konzervatívabb, úgynevezett pápai iskola, ami szerint „nem tekinthető kilincsnek az olyan képződmény, amely bár segít az ajtó nyitásában, de mivel ez más módon is megoldható, létezése fölöslegesnek tekinthető.” (persze, be is lehet törni egy Shermannal)
Gyönyörű, klasszikus darab a XIV.-XV. századból (Firenzei Kilincsgyűjtemény)
A kérdést másnap (tehát dec. 29-én) feltettem a F.A.Sz.S.Á.G. (röviden: Fasság) szokásos ülésén is két társamnak, szkr-nek és volankombinak is. Jól látható tehát, hogy 4 (!) elképesztően okos, tehetséges és napbarnította, izmos felsőtesttel rendelkező blogger foglalkozott a kérdéssel (plussz Bogyó és Bakamák!), nem csoda, hogy felmerülnek bizonyos kétségek. Szóval a Fasság álláspontja nagyrészt az enyémmel megegyező, nyilván apró kérdésekben van eltérés, de hát tévedéseink belátása vezeti előre a tudományokat, ugye.
Nyilván eszünkbe jutott elővenni a Magyar Értelmező Kéziszótárat is, amely szerint a kilincs: „Ajtó, ablak zárjának fogantyúja.” Látható hát, hogy e szerint a megfogalmazás szerint kurvára nincs igazam, mivel a kilincshez tartozik a zár is (volankombi egyébként pont ezt a kérdést vetette fel). Azonban azt is látni kell, hogy 1980 óta (negyedik, változatlan kiadás) sok minden megváltozott kilincs-ügyben. Szerintem ez a megfogalmazás kicsit szerencsétlen és elavult, hiszen ma már nem is feltétlenül kell zár az ajtók bezárásához, így kinyitásához sem.
Fontos bevezetni az alternatív kilincs fogalmát is, ami valójában nem kilincs, de az emberi lelemény azzá teszi (például, ha a tolóajtó szélénél bedugunk egy kartonlapot).
Nyelvünk állandó változásban van, ezzel párhuzamosan a szavak jelentése is alakul, formálódik. A kilincs-kérdés problematikája az én meglátásom szerint az, hogy túl van bonyolítva kicsit. A leegyszerűsítése a dolgoknak most is helyénvaló volna, szerintem igenis kilincsnek tekinthető MINDEN, ami az ajtón van és segíti annak kinyitását, ugyanis nagyon fontos alaptétel: zárat kulccsal, ajtót kilinccsel nyitunk. Mondhatnám úgy is, hogy talán a kevesebb megint több volna, nem lenne szabad a kilincseket korlátozni kilincsségükben csak azért, mert egyes példányok máshogy néznek ki és máshogy működnek.
A kilincsforradalom kibontotta zászlóját!
