Ezt a posztot már régen meg akartam írni, de valahogy most jutottam csak el idáig. Sok ember együttélésének vannak alapvető követelményei, akkor is, ha egy országban, egy házban vagy egy lakásban élnek együtt.
A ház, amelyben élek, igyekszik mindig megfelelni ezeknek a követelményeknek, egyszerűen csak jól működik. Ez legnagyobbrészt a ház Intéző Bizottsági elnökének köszönhető, akit mostantól az egyszerűség kedvéért hívjunk Gábornak. Gábort minden évben a lakóközösség közgyűlésén megválasztják, teszik ezt azért, mert nagyon jól végzi a dolgát. Tulajdonképpen a ház igazgatása a hobbija, mindenre figyel, mindent kiszámol, a rosszakra rászól, de persze mindenkit szeret. Pedig egy lakóház vezetése nem könnyű feladat, jó sok apróságra kell odafigyelni, jó sok pénzzel kell bánni és persze jól kell lekommunikálni a lakókkal a dolgokat. Ergo: pont olyan, mint egy ország vezetése, csak kicsiben.
Az emberek, akik bármilyen formában együtt élnek, mindig hoznak szabályokat, amiket be KELL tartani, még ha sokszor értelmetlennek is tűnnek. Ez azért van, hogy biztonságban érezzük magunkat és szervezettek legyünk. Pont így megy ez a mi házunkban is. A házmester (ilyenünk is van ám!) hetente felmossa az egész ötemeletes lépcsőházat és karban tartja a liftet, mint a jó cserkész, ahol tud, segít. Van továbbá Intéző Bizottság, meg mindenféle más bizottság, amelyeknek tagjait minden évben megválasztják a közgyűlésen.
Vannak tehát szabályok: este 10 és reggel 6 óra között a kaput például kulcsra kell zárni, így belülről is csak azzal tudsz kimenni, nem pedig a kilincs elfordításával. Ez a kedvenc szabályom amúgy, mivel sok értelme nincs, mivel a betörő így is úgy is be tud jutni, de a világért nem szegném meg. Ha például 22 óra 6 perckor érek haza, és a kapu még nincs bezárva, akkor konstatálom, hogy igen, én vagyok az első, aki tíz után belépett ide, és rendesen bezárom belülről is. Mert tudom, hogy ez a szabály, és mert tudom, hogy minden lakó ezt tenné.
A házunk a jó gazdálkodásnak (és persze gondolom a pizzázónak és a kocsmának, ami itt üzemel) köszönhetően elég gazdag, ami eredményekben is meglátszik: pár éve teljes külső tatarozás volt, aminek köszönhetően megszépültünk, van mozgásérzékelő lámpa és persze három térfigyelő kamera is, hogyha véletlenül bármi gond adódna (sajnos volt rá több példa már), akkor legyen mit nézegetni. Azóta valahogy nem hallottam lopásról…
Belülről ilyen virágos, körfolyosós sztájl
A csúcs viszont a következő történet: pár hónapja a ház vett egy üvegösszenyomó szerkezetet, amivel a műanyag palackokat lehet kicsire összenyomni, és aztán külön zacskóban gyűjteni. A háznak lett egy bazi nagy szemetese is, amiben külön gyűjthetők az összenyomott műanyag palackok egy másikban pedig a sörösdobozok és a hasonló fémdobozok. Mindezt természetesen a környezet kímélése érdekében tesszük, a szelektív hulladékgyűjtés ugye nagyon fontos. Ezt az intézkedést szépen kiírták a liftünkkel szemben elhelyezkedő „üzenőfalra” (amit állítólag kevesen szoktak nézegetni, én speciel igen). Nem sokkal később láttam egy másik lapot, amin Gábor megköszönte (!) a lakóknak, hogy használják ezt a szerkentyűt. És most jön a csavar: kiderült ugyanis, hogy ezzel a normális kukák se telnek meg olyan hamar, sőt, kettőt ki is lehetett vonni a forgalomból, aminek következtében kevesebbet kell fizetni a kukásoknak, akik ezeket ürítik. Ezzel pedig a ház éves szinten nyert laza 400 ezer (!!) forintot. Tehát nem csak környezettudatosak vagyunk, hanem még jól is jártunk a dologgal, főleg ár-érték arányban nézve, mivel az a kis szerkezet mindössze pár ezer forintos kiadás lehetett. Gábor pedig mindezeket az infókat szépen kiírta a falra, hogy mindenki láthassa, ráadásul megköszönte a lakóknak az együttműködést.
A fenti történet tökéletesen jelképezi Gábor és a lakók hozzáállását az együttéléshez. Ha már így alakult, hogy ötemeletnyi ember összeverődött és egy közösséget alkot, megpróbáljuk kihozni belőle a maximumot. Így kell vezetni a házat (országot?), hogy az emberek lássák az eredményeket, tudjanak pontosan mindenről, hogy lássák, a befizetett közös költség (adó?) valóban megtérül és a kényelmünket segíti elő, amennyiben tudatosan és jól használják fel. Nyilván vannak problémák, mi például néha elég kemény bulikat tudunk tartani, de akkor is az történik, mint ami tavaly, amikor a nyitott ablak miatt az egész ház hallgathatta a jobbnál jobb számokat, amiket beraktunk. Este 10 után néhány perccel megjelent a házmester, és kultúrált (!), rendes hangnemben megkért minket, hogy mivel elmúlt 10, szóljon már a rákkendroll kicsit halkabban. Előtte meg nem szólt, mivel tízig nincs csendháborítás (meg gondolom élvezte is). Mi ezt megértettük, és onnantól figyeltünk arra, hogy ne legyen túl hangos a zene. Néha persze túlmegyünk a határon, akkor másnap megjelenik maga Gábor és lecseszi a fejünket, hogy ejnyebejnye. De ami legjobb, és amiért nem tudunk rá haragudni: ebben is igaza van.