Hamu és Feltámadás

Online kocsma! Dohányzó helyiség (kérjük használja a kihelyezett hamutálakat), asztalt biztosítani csak rendelés fejében tudunk, a földre köpni tilos!

Friss topikok

Egy éjszaka meséje II. rész

2010.12.20. 18:41 Csendesebben, a gyerek alszik

Bevallotta, hogy Húsnak hívják, és tanulmányt ír az energiatakarékos izzókat használó emberek pszichológiájáról. Abban állapodtunk meg, hogy mivel a téma természetesen engem is évek óta foglalkoztat, elmegyünk Solymárra (a kísérleti laboratóriumba), és teszteket végzünk a női és férfi húgyhólyagok terhelhetőségéről. Hogy az energiatakarékos izzókat használó emberek pszichológiája miként kapcsolódott a témához, pontosan nem tudom, de amikor Hús felvezette az elméletet, végtelenül egyszerűnek tűnt.

Persze mint minden kobold, ő is láthatatlanná tudott válni, amitől kifejezetten jobban nézett ki. Az egyetlen probléma az volt, hogy a buszvezetőnek nem volt humorérzéke, és mikor az alkáli-földfémek vízzel való reakcióján összevesztem (a mit ad isten épp láthatatlan) Hússal, két megállóval később megkért, hogy szálljak le, de azért bemutatott három nagyon régi barátjának, akik valami white partyra mentek. Hús mivel nem köszöntem neki, mikor először találkoztunk, sértődötten fönt maradt a buszon. A koboldok köztudottan haragtartók.

Alakulni kezdett az este. A buszvezető haverjai szereztek valahonnan egy egész nagy kocsit, és elindultunk az egyik közös ismerősük házibulijába. Nem volt baj, hogy nekem nem volt fehér ruhám, adtak egyet helyből, és így mehettem velük én is. Picit nagy volt rám, de egész kényelmes. Maguk a srácok rendes arcok voltak. Az egyiket elneveztem Candide-nak, mert úgy nézett ki, mint Voltaire. Vele később többször is találkoztam a bulin, a végén már kicsit az agyamra ment, mindig meghívott egy újabb körre.

Amikor megérkeztünk persze volt welcome drink. Egy nagyon kövér nő szolgálta föl. Nem tudom, hogy mi volt benne, de jól fejbevágott. Nem is tudom meddig ment a buli... abból már semmire nem emlékszem, csak Candide-ra. Mindig hozott abból a cuccból, biztos vagyok benne, hogy valami kemény anyag is volt benne. Később (szinte már pirkadt) felmentünk az emeletre, alig tudtam már járni. Na ott voltak kemény arcok. Az rohadt, idegesítő volt az elején, hogy a banda túlordította a zenét, de meg lehetett szokni. Aztán az egyik srác, aki elég jól bírta a piát és józan volt mondta, hogy ha még nem találkoztam a házigazdával, most van itt az ideje, mert utána csak nehezebb lesz beszélni.

Természetesen lelkesedtem az ötletért. Aki ilyen pofátlanul jó bulit szervez, és ráadásul ilyen rohadt nagy háza van, azt jó közelebbről megismerni. Persze ezt nem mondtam ki ott. Remélem. A házigazda Szkr névre hallgatott. Persze biztos nem ez volt az igazi neve, mert milyen ember az, akit Szkr-nek hívnak... hülye is látja, hogy ez valami álnév. A faterja biztos nem tud a buliról, azért kell a titkolózás. Nagyon kiegyensúlyozott kinézete volt, nyakkendő, zakó, papucs, kávéscsésze. Igazi házigazda.

Mondjuk... saját véleményem szerint kicsit hibbant volt a srác, fura arcrángások jöttek rá minden ötödik percben. Ennek ellenére jól elbeszélgettünk, kérdezte, hogy tudom-e hogy hol vagyok. Természetesen tudtam, annyira azért nem voltam kiütve már, hogy ilyesmin el kelljen gondolkoznom. Fura volt, minden mondatom után megkért, hogy csendesebben beszéljek. Jó, lehet, hogy kicsit fölemeltem a hangom néha, de azért volt az egész, mert a zene miatt a saját hangomat sem hallottam. Ezt persze ő nem értette meg, és folyton csak azt hajtogatta, hogy csendesebben beszéljek. Csendesebben.

Egyre jobban zavart Szkr. Nem azért, mert beszélt, hanem azért mert mindig rángatózott az arca. Egy idő után nem bírtam tovább. Közöltem, hogy szó nélkül elmegyek, ha kidobnak ezért, de leütöm, ha nem hagyja abba. Nem hagyta abba. Leütöttem. Leütöttek.

Valami wc-n ébredtem, de nem láttam a piszoárt sehol. Furamód egy cseppet sem tisztult a fejem, pedig az is lehet, hogy órákig feküdtem kiütve. E mellett szörnyű álmaim is voltak. Bejött valami srác, hogy megkérdezze, jól vagyok-e. A biztonság kedvéért megpofoztam, és rázártam a wc-t. Akkor döntöttem el, hogy elegem van abból az estéből, és elindulok haza.

Valami persze nem volt rendben. Nem tudtam járni. Tényleg kemény lehetett az a cucc. Magamtól sosem jutottam volna ki. Szerencsére ahol koboldok vannak, ott tündérek is akadnak, és amilyen szerencsém volt, a folyosón össze is találkoztam eggyel.

Katusnak hívták. Csak így simán.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://foenix.blog.hu/api/trackback/id/tr72528480

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása