Itt most nem a nemi erőszakról lesz szó, arról pláne nem, hogy vajon tisztában van-e bárki a tényekkel – ezt amúgy is végigvettük már néhány napja Rents Öcsém tolmácsolásában. Ami érdekes most, hogy tisztában van-e egy egyetem vezetése és a diákok érdekeit képviselő(?) HÖK azzal, hogyan kell kezelni egy ilyen igencsak necces botrányt. Röviden: nincsenek.
Attól még, hogy mindenki lemond, nem oldottatok meg semmit
Félreértés ne essék, én azok közé tartozom, akik őszintén, mindent beleadva tudják gyűlölni a HÖK intézményét. Ha engem kérdeztek, szerintem szar alak nagyjából az összes, nem érdekli őket más, csak az, honnan tudnak lehúzni még egy kis pénzt, miközben azokkal, akiknek az érdekeit elvileg képviselniük kéne, csak addig foglalkoznak, amíg lereszelhető róluk némi plusz lóvé. Ha engem kérdeztek, a HÖK, egyetemre való tekintet nélkül, pontosan úgy működik, mint a mindenkori kormány. Korrupt, velejéig romlott senkiháziak gyülekezete, akiket csak a saját jövőjük érdekel, miközben mások szolgálata lenne a feladatuk. Itt most elsősorban nyilván a HÖK elnökségéről van szó.
És ez lenne az első probléma: mindenkit lemondattak. Nem a rendezvényszervezőt, nem csak az összes elnökségi tagot, hanem azt is, aki mondjuk az ösztöndíjakat adminisztrálta – tényleg, most akkor megkapják egyáltalán a pénzt a szoctámosok vagy az egy évvel ezelőtt talán megtörtént események miatt várniuk kell még egy hónapot, hogy felálljon az új HÖK és végre valaki megnyomjon egy darab gombot, amivel elutalja a pénzt azoknak, akiknek ténylegesen szüksége lenne rá?
Az egyetlen pozitív dolog talán a történtekben, hogy végre szétverték az egész rohadt bandát és sóval lehet felhinteni a helyüket. Már persze egészen október 15-ig, amikor tisztújítás címszóval a küldöttgyűlési választáson meg lehet szavazni az új HÖK-öt, aminek a tagjai között, efelől nincs kétségem, óriási változás lesz. Mert mint tudjuk minden évben iszonyú kiélezett verseny van azért, hogy ki legyen benne a HÖK-ben, egyáltalán nem lehet előre borítékolni a végeredményt.
A HÖK választásnál aztán pláne kirajzolódik a teljes magyarországi politikai helyzet: évről évre ugyanazok közül az emberek közül kellene választania a történet iránt fikarcnyit sem érdeklődő fiataloknak. Miért nem érdekli őket? Mert a választott tisztségviselők 96%-a semmirekellő, pénzsóvár faszkalap, aki bármire képes, hogy ő kapja meg az áhított tisztséget. Ismerős a helyzet?
Attól még, hogy nem lesz gólyatábor, nem oldottatok meg semmit
A másik igazán felháborító része a sztorinak az egyetem vezetőségének hozzáállása a történtekhez. Sokat elmond a helyzetről, hogy a jogi kar dékánja a dolgot úgy intézi, ahogy azt mondjuk egy Lázár-kaliberű magasló-fetisiszta csinálná: oké, akkor a) mondjon le mindenki és b) mostantól nem lesz gólyatábor. Mintha a probléma a gólyatáborral, a gólyabállal vagy akár a kocsmatúrákkal lenne. Ugyan már! Itt nem arról van szó, hogy ha piálnak a fiatalok, akkor erőszak is lesz, az istenért, hanem arról, hogy az egyetemek vezetősége évtizedek óta szemet huny afelett, amit a HÖK-ök csinálnak!
A probléma alapja az, hogy a mindenkori dékán és általában a vezetőség tagjai soha nem vették a fáradtságot, hogy egy kicsit a körmére nézzenek ezeknek a politikuspalántáknak. Miért? Hát, tudja a fasz, nem hiszem, hogy százalékot húznának a lenyúlt pénzekből, azt viszont gondolom ők is sejtették, hogy a következő politikus generáció a HÖK elnökségéből kerül majd ki és remélték, hogy hálásak lesznek a háborítatlan négy-öt évért, amit intézményi szinten garantáltak nekik.
Nem a gólyatáborokkal van a baj, még csak nem is az Erkölcstelenséggel, hanem azokkal, akik a szervezésre kapott pénz egy jelentős részét lenyúlták, aztán kussoltak arról, hogy mi történt a táborban. Azokkal van a baj, akik ezzel tisztában vannak és nem tesznek semmit. Nem az egyetemi bulikat kell megszüntetni, hanem csak ki kéne húzni a fejeteket a seggetekből.
Attól még, hogy ez nem tetszik, az egyetem a bulizásról szól
Bizony, tudom, hogy ezt kurva nehéz megemészteni azoknak, akik több mint tizenöt évvel ezelőtt jártak egyetemre, de ettől még így van: az egyetemi évek csak részben szólnak a pallérozott elmék kiműveléséről, valójában nagyrészt az a lényeg, hogy minél jobb bulikban minél jobban érezzék magukat a hallgatók. És ez így volt mindig is, csak nehéz belátni, amikor az ember már felnőtt és nem bírja annyira a tempót, emiatt egyszerűbb álszent prédikációkkal traktálnia a másnapos közönségét. Még messzebb megyek: ez megy a világon mindenhol. Komolyan.
És miközben kiakadunk azon, hogy atyaég, hát ez itt a kibaszott erkölcsi fertő legalja, meg szegény kiközösített emberek, akik nem akartak részt venni benne, de kényszerítették őket, hadd mondjam el, hogy ez bizony kurvára nem igaz. Mi több, hazugság. Én is voltam gólyatáborban. Ugyanolyan feladatok voltak, mint bármelyik másikban. Mondhattam nemet rájuk. Mondtam is, mivel éppen akkor a barátnőm Budapesten kapott minden órában féltékenységi rohamot, én meg inkább megelőztem a konfliktust és csak nézője voltam a neccesebb feladatoknak. Más is volt gólyatáborban, konkrétan a szerkesztőségből mindenki, amivel le is fedjük a budapesti egyetemek nagy részét. Ők is mondhattak nemet. Mindenki mondhat nemet és közben megmaradhat jóarcnak a közösség szemében. Sőt, általában az extrémebb arcok, akik inkább a ló túloldalán tanyáznak és extra feladatokat teljesítenek, na ők azok, akikre kicsit furcsán néz a többség. A túlteljesítés pontosan ugyanolyan, mint amikor valaki azt hiszi, hogy ha nem csinálja meg a szex- vagy piaközpontú feladatokat, akkor ki lesz közösítve: vélhetően komoly problémák vannak a múltjában. Azzal viszont szakemberhez kell menni, nem pedig az Indexhez.