Miután februárban megemlékeztünk az NFL szezonról, nem lehetett kérdéses, hogy muszáj a labdarugó klubszezont is értékelni, hiszen a focit nyilván jobban szeretjük. Jobban is értünk hozzá, így aztán még nehezebb dolog öt dolgot kiemelni, de persze sikerült, ezért írom a posztot.
Mivel a teljesen önkényesen hozott szabályaink szerint csak öt dolgot lehetett kiemelni, így kimaradt például az ismét rekordbajnok Bayern München, bajnoki cím, Guardiola vagy éppen a kupadöntő ide vagy oda. Nem emlékezünk meg a PSG-ről sem, elsősorban azért, mert nem nézünk francia focit, másodsorban pedig a BL-ben nem alkottak akkorát, így ott sem láttuk őket. Szintén kimarad a Mourinhoval elődöntős Chelsea, a nagy nehezen valamit nyerő Arsenal és a Guttman-átok miatt Európa Liga győztes Sevilla is.
1. …and the winner is: Real Madrid!
Idén Európa legjobb csapata kétségtelenül a Real Madrid volt. Ugyan nem nyerték meg a bajnoki címet, de a BL-ben taroltak. A csoportkörre nem is emlékszünk (na jó mégis, de erről később), azt lehozták simán, utána pedig az egyenes kieséses szakaszban elpáholták Németországot. A Schalke ujjgyakorlat volt, utólag a Dortmund volt a legrágósabb, a Bayern elleni elődöntő pedig hatalmas klasszikus. A BL-ben ugye nincs címvédés, ezt idén a Real nagyon erősen lenyomta Guardioláék torkán, a müncheni 0-4 a szezon legszürreálisabb és egyben leglátványosabb mészárlása volt. Pont, mint tavaly a Bayern-Barca. A döntő aztán szintén nagyon emlékezetes lett, az élete szezonját futó Ramos megint jött és megint győzött, a vége már örömjáték volt. Említsük még meg a spanyol kupát is, amit stílusosan a másik helyi rivális, a Barcelona ellen nyertek meg Bale emlékezetes szólójával.
2. Atletico Madrid: bajnoki cím, majd csúnya halál
Diego Simeonére nincsenek szavak. Ez egy kibaszott király arc, aki ért is ehhez a játékhoz. Az persze nem ritka, hogy egy csapat és edzője ennyire egymásra találjon, gondoljunk csak a Mourinho-féle Interre, vagy akár a Guardiola-féle Barcára, hogy csak a közelmúltból hozzak példákat. Az Atletico a klasszikus történelmi kiscsapat, aki a nagy fiúk játékába alig-alig tud beleszólni, de nagyon öntudatos, van múltja és karaktere. Ilyenből igazából kevés van, most így hirtelen a Torinot, az Athletic Bilbaot, az Evertont meg mondjuk kis jóindulattal a Manchester Cityt tudnám mondani. Persze utóbbi más útját keresi a csapatépítésnek, de az Atletico pont arra épít, ami a karakteréből adódik: harcosnak kell lenni, lelkesnek és az utolsó pillanatig küzdeni. A sors fura fintora, hogy pont az utolsó pillanatokban buktak a BL-ben, de a bajnokságnak bőven kárpótolnia kell ezt. Csak nem akartak kipukkadni, pedig mindenki ezt várta tőlük még tavasszal is (a Főnix sem kivétel), kitartottak a végsőkig és még a Camp Nou-tól sem szartak be a végén.
3. A szezon vesztese
Itt van viszont egy olyan csapat, amely a legvégén bukta a bajnokságát, hiába a félelmetes támadószekció Liverpoolban. Rodgers nagyon összerakta ezt a Poolt, jövőre a BL-ben is nagyot alakíthatnak, és végre talán futja bombaigazolásokra is. Ez azonban nem segít azon, hogy amikor Gerrard elcsúszott a Chelsea ellen, eldőlt egy életre, hogy belőle nem lesz angol bajnok. A véleményemtől függetlenül persze rám cáfolhatnak jövőre, de az már nehezebb lesz: a City ugye idén is ott volt, végül (nincs jobb szó rá) az ölükbe hullott a bajnoki cím, a Chelsea Mourinhoval jövőre biztosan jobb lesz és ugyanez garantáltan elmondható a United-ről is, de róluk mindjárt. Mindezektől függetlenül a Liverpool jelenleg nagyon látványos játékot játszik, amit öröm nézni. Főleg persze Suarezt, aki talán megtanult viselkedni is, de az ilyesmit sose lehet tudni.
4. A Főnix csapatainak felemás teljesítménye
Az NFL-posztban is bevallottuk az identitásunk, most sem lesz ez másként, hiszen van egy-egy csapat, amelyeket kiemelten is szeretünk. szkr a Manchester Unitedre esküszik, és én ezt tökéletesen átérzem, Fergusont nehéz volt nem imádni. Nélküle viszont összeomlott a gépezet, Giggs pedig még szemmel láthatóan nem áll készen az utódlásra, így új megoldást kellett találni, jön is Van Gaal, akiben nagyon bízik bloggertársam. De mivel ez egy emlékezős poszt, így marad az ekézés: idén nézhetetlen fos volt a csapat, a hetedik hely szégyen, Moyes elképesztő mellényúlás volt, ami még a büdzsét is megterhelte, de legalább jött Mata. Az is valami…
Az én kedvenc csapatom a Juventus (itt még azt is megértheted, miért), amely teljesen felemás idényt zárt. Na jó, inkább szart. Persze a bajnoki cím hatalmas dolog, a 102 elért pont megint még nagyobb, de annyira azért nem vágott földhöz az az információ, hogy a haldokló olasz klubfoci félszeműje képes legyűrni a mögötte nem tolongó kihívókat. Ez utóbbi problémán talán segíthet a Roma, de én maradok inkább a Juvénál, és igen, mindezekkel együtt örülök a zsinórban elért három bajnoki aranynak és követelem a negyediket. Ami a probléma, az természetesen a nemzetközi szereplés, a BL-t nagyon elkúrta Conte, a Galatasaray elleni idegenbeli meccsen pedig minden elromlott. Ugyanakkor nem az emlékezetes időjárási körülmények tehetnek arról, hogy kiesett a Juve, arra meg pláne nincs kifogás, hogy a saját stadionban rendezett EL-döntőre miért nem volt képes legalább bejutni a csapat.
5. A magyarfoci mindenek felett
Végül, de nem utolsó sorban muszáj megemlékezni a mennyeiről, ami persze kaphatna külön posztot, de most nem fog. Legyen elég annyi, hogy a vadiúj debreceni stadionban még bajnokavatás is volt (azért a Barcára még várni kell!), hogy a Győr lett a második, hogy a Mezőkövesdet kiejtette egy göröngy és hogy az Újpest valahogyan megnyerte a Magyar Kupát. Persze azt sem titkoljuk, hogy fradisták vagyunk és vállaljuk ennek minden következményét. Nem örülünk az Újpest elleni kupakudarcnak, Adams döbbenetes halálának, az ezt követő látványos visszaesésnek és Moniz távozásának. Örülünk viszont a megszerzett bronzéremnek, pláne a zsinórban aratott kilenc győzelemnek (közte az újpesti derby megnyerésének!), Dollnak, aki egyelőre teljesen jó edzőnek tűnik és a védelemnek, Besiccsel az élen. Jövőre megint megpróbáljuk, mint minden évben, rajtunk nem múlik, szerintünk bajnokok leszünk.
