A plakátokon röhögni nem annyira ősi, de mindenesetre jó mulatság. Vagy azért, mert tényleg vicces, vagy azért, mert nem kicsit elbaszták. Nyilván az utóbbihoz szemezgettem egyből hármat, de a sort lehetne folytatni. Értem én, hogy válság van, de azért mindennek van határa: egy normális kreatív egy hangyafasznyival amúgy is olcsóbb, mint a hely a plakátoknak.

1. A fogyatékos

Az emberek túlnyomó többsége úgy van vele, hogy a főnöke teljesen nyilvánvalóan egy retardált pöcs, akinek halvány sejtelme sincs arról, hogy mégis miként kellene vezetni egy mozit-kávézót-minisztériumot-akármit. Az mondjuk, hogy az EU-s diszkriminációellenes akcióban ezt tudomásul veszik és elfogadják, egyrészről tök oké, hiszen mindenki volt már a szamárlétra alján (ahol ő is így gondolta) és, ha az általános vélekedésből indulunk ki, akkor nyilván a vezetők tényleg azok is. Másrészről viszont ezt nyíltan vállalni már inkább megkérdőjelezhető döntés. Ne, baszki, ne kelljen eltitkolnia a fogyatékosságát, ez abszolút igaz, de basszameg a rézfaszú bagoly, hát szóba se jöhessen, hogy előléptetést kapjon! Hacsak nem akkor, ha teszem azt olyan otthonban él, ahol nála is hülyébbek vannak. Akkor nyugodtan lehet tőlem akár főosztályvezető is.

2. A terhes

Most komolyan, én értem, hogy faszán néz ki, hogy kisgyerekek örvendezve ugrálnak a levegőbe, mert itt a tavasz, ráadásul van egy hely, "Ahol az élmény köszönti Önt", de mondjuk az talán kurvára túlzás, hogy ez a bizonyos élmény teherbe ejtsen egy kislányt. Most abba, hogy mi a mondanivaló nem nagyon akarok belemenni, azt viszont, hogy vajh' mégis hogyan lehetséges, hogy alapvető photoshop tudással sem rendelkeznek egy cégnél, ahol plakátgyártásba kezdenek, az valahol elképesztő. Most arról nem is beszélve, hogy ez kitudjahány (minimum három) emberen kellett, hogy átmenjen, hát senki nem köpte ki röhögve a vizes kávét, miközben azt hörögte, hogy Basszátok meg, hát ne egy terhes kislánnyal promótáljuk már magunkat!?

3. A türelmetlen

A Túró Rudinak eléggé sokat kellene tennie azért, hogy elveszítse azt az elképesztő pozícióját, amit Magyarországon birtokol, hiszen ha valaki kiugrik látogatóba a Londonba emigrált haverjához-barátnőjéhez-apjához, akkor tuti, hogy a rendelések között az egyik tétel egy pakk Rudi lesz. Úgy tűnik viszont, hogy mindent megtesznek azért, hogy ha már versenytársuk nem akad, mert valami egészen hihetetlen legendát szőttek saját maguk köré a termék echtemagyarságáról, akkor már saját magukat próbálják kigolyózni. Hiába no, egy rendes cég ma hisz a kapitalizmusban és ha nincs verseny, akkor megteremti. Maradjunk annyiban, hogy én nézegettem egy pár percig ezt a nagyon is vicces infografikát, de kivételesen nem azért, mert minden ilyennek nagy rajongója vagyok, hanem azért, mert próbáltam rájönni, hogy mi értelme. Lehetetlen, hogy annyira hülyék legyenek, hogy azt reklámozzák, hogy teletömik minden szarral a terméküket. Persze, az ember végül rájön, hogy mégis mit néz, de ez nem változtat a tényen, hogy idióta az, aki kitalálta, hogy a Facebookon ezzel sokkolják a rajongókat.

Ez nyilván egy meglehetősen szubjektív válogatás azok közül, amikkel mostanában hozott össze a sors. Ha valakinek van esetleg olyan közelmúltbéli és/vagy régebbi plakát-emléke, amit hiányol, ne fogja vissza magát, szóljon azonnal!