Hamu és Feltámadás

Online kocsma! Dohányzó helyiség (kérjük használja a kihelyezett hamutálakat), asztalt biztosítani csak rendelés fejében tudunk, a földre köpni tilos!

Friss topikok

Mindenki téved

2011.06.01. 22:06 tlickey

    Mire beesteledett, a parkban szinte már nem maradt senki, kivéve Zsófit. Vagyis inkább ne legyen park, a parkokat mindig fikázzák, és a szereplőnket se hívják Zsófinak, a Zsófik kifejezetten utálnak engem.


Tehát Lili egyedül maradt egy lebontásra váró gyárépület felső folyosóján. A lebontásra váró gyárépületekben az a jó, hogy az olvasó rögtön horrort feltételez, hiszen este van, a csillagok ragyognak, de a Holdat elfedik a baljós felhők, a szereplőnk pedig fiatal lány létére egyedül van egy olyan helyszínen, ami tökéletesen alkalmas bármilyen nemű erőszakra. Éppen ezért ez egy teljesen ártalmatlan történet lesz, Lilit senki sem fogja bántani ma éjjel. Nem az a feladatom, hogy egy unásig ismételt történetet meséljek el új csomagolópapírba tekerve, hanem hogy olyan mondatokat keressek, amiket talán még senki nem írt le előttem. Chomsky hitt (vagyis hisz, hiszen még mindig él) abban, hogy minden ember születésétől kezdve rendelkezik a képességgel, amellyel korlátolt mennyiségű szóból korlátlan mennyiségű, nyelvtanilag helyes mondatot képes létrehozni, én pedig remélem, hogy igaza van, különben igazán csalódott lesz egyszer.

    Azonban most térjünk vissza Lilihez, aki időközben beleunt a várakozásba, és tűsarkaival lefelé vette az irányt a kopott lépcsőkön. A tűsarokra és az egyéb rajta található extra kiegészítőkre azért volt szükség, mert ezen az estén találkozott volna egy furcsa idegennel, akivel már régóta levelezett. Az idegen akkor vált kissé furcsává a képzeletében, mikor egy lebontásra váró gyárépületet jelölt meg helyszínként, most pedig, hogy ráadásul el sem jött, már egyenesen őrültnek titulálta magában, ahogy haladt lefelé azokon a lépcsőkön. Igen, biztos egy szociopata elmebeteg, aki levágott madárfejekkel dekorálja ki a lakását, nagyon, nagyon furcsa dolgokra izgul, és hat különböző személyisége közül egyik sem volt képes megjegyezni, hogy ma este találkoznak. A lehető legjobban alakultak a dolgok, gondolta Lili, mikor leért, meglátta a törött ablakon át bevilágító csillagokat, és ettől kicsit megszeppenve szép lassan ő is horrort kezdett sejteni a saját történetében.

    Pedig a fiú nem azért nem jött el, mert túlságosan el volt foglalva perverz hobbijaival. Legyen ez a fiú Lili leendő legnagyobb szerelme, aki elé valami szerencsétlen akadály gördült ezen a holdtalan éjszakán. Pontban nyolc harminckor lépett ki egyébként teljesen kifogástalan lakásából, és úgy döntött, hogy metróval megy, hogy ezáltal teljesen kizárhassa a késés lehetőségét. Ő és Lili régóta leveleztek már, itt volt az ideje az első személyes találkozásnak, azonban nagyon sok időbe telt rábeszélni a lányt, így hát kifejezetten szerette volna, ha minden tökéletesen sikerül. Tudta, hogy a helyválasztás kicsit furcsa lehet Lili számára, a döntés mögött azonban egy nagyszerű terv húzódott, amivel bármelyik lányt el lehet kápráztatni. A metró után egy kis gyaloglás következett, és már majdnem ott is vagyunk, itt az ideje hát az akadály felbukkanásának. A sötétből hirtelen három fiatal lépett elő, az egyikük kezében legyen egy zsebkés, hogy a fiúnk irgalmatlanul megijedjen. Egy pillanat, azt ígértem, hogy ez egy teljesen ártalmatlan történet lesz, a zsebkéses gyerek viszont elég fenyegetően néz, mennie kell. Érkezzen az akadály egy eltévedt, szenilis nagymama képében, aki az út szélén zokog, szereplőnk pedig lovagiasságát nem kímélve felajánlja, hogy segít neki hazatalálni. A keresgélés azonban körülbelül félórát vesz igénybe, a fiú telefonja pedig még a metrón lemerült, így hát fogalmas sincs a pontos időről. Mikor a nagymama végül rátalál a lakására, és a fiú szembesül vele, hogy mennyire elkésett, Lili már lefelé tart a lépcsőkön, és a különböző személyiségeiről ábrándozik. Az öreg hölgy azonban rendkívül meg van hatva azon, hogy léteznek még rendes mai fiatalok, ezért hálából meg fog engedni neki egy telefont.

    Lilit éppen átjárja a félelem és a Holdat keresi az égen, hogy egy kicsit megnyugodjon, mikor a kísérteties csöndet telefoncsörgés szakítja félbe. Nagyot ugrik, majd bosszankodva felveszi, és hagyja, hogy a fiú kimagyarázza magát. Hirtelen már nem is tűnik szociopatának, miközben beszél, egyenként tűnik el az összes személyisége Lili fejéből, végül kiengesztelődik, és megvárja a fiút a lebontásra váró gyárépület felső folyosóján.

    Mikor először látják egymást, valami egészen furcsa érzésük támad, majd visszafogottan, de érzékenyen beszélgetnek a poros földön ülve, egészen késő éjjelig. A fiú ekkor elérkezettnek látja az időt a titka felfedésére, így hát feláll, mély levegőt vesz, és elárulja, hogy a gyárépület lebontása után az ő háza fog ezen a helyen állni, és szeretné, ha Lili is vele élne itt, ebben a házban. Lili szóhoz sem tud jutni a döbbenettől, először persze felháborodik, hiszen milyen kérés ez valakitől, akivel most találkozott először, de aztán valami behatárolhatatlan megnyugvás és szeretet járja át minden porcikáját, ezért lassan ő is feláll, és arcán sugárzó mosollyal azt válaszolja…tudjátok mit?

    Nem akarok ekkorát hazudni nektek, akik ezt a történetet olvassátok. Mindannyian tudjuk, hogy az élet nem ilyen, nekem pedig az a célom, hogy általam jobban ismerjétek a valóságot, ami minden kíméletlen pillanatban körülvesz minket. Szóval legyen ez a fiú mégis egy szociopata elmebeteg meglepően jó empatikus képességekkel, és a Hold egyáltalán ne bújjon elő ezen az éjszakán. 


Szólj hozzá!

Címkék: horror szerelem park

A bejegyzés trackback címe:

https://foenix.blog.hu/api/trackback/id/tr332950148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.