A facebookon van egy jelenség, amit én valahogy úgy tudnék meghatározni, hogy kikényszerített udvariasság.

Na most volt már itt szó a FB-ról, és nekem pláne semmi bajom egyébként vele (nem mintha nem tudnám máshol megírni Junkie Manónak, hogy mi a zu vagy máshol nem tudnám kiüvölteni a világba, hogy éppen "Mi jár a fejemben"), nem egy hiánypótló dolog, persze, de szükséges és még faszaság is. Például tök jó arra, hogy mikor unatkozol és nincs kivel találkozni, akkor meglátod oldalt, hogy wow, neki ma szülinapja van, akkor koccintani kéne. De ezt is csak akkor érdemes, ha egyébként beszélőviszonyban vagytok legalább.

Nem tudom ki hogy van vele, én a szülinapi köszöntővel csak akkor tudok mit kezdeni, ha van fogalmam arról, hogy ki az, aki írja/mondja. De ha valaki ismerősöd faszbúkon (továbbiakban: FaszBarát) az még nem jelenti azt, hogy muszáj írnod a falára, ha szülinapja van, csak azért mert látod oldalt, még nem kötelező bizonyítanod felé, hogy annyira odáig meg vissza vagy amiatt, hogy ismered, hogy írsz neki, mert odafigyelsz rá, nem azért, mert kurvára az arcodba van tolva, hogy írni kell.

Valahogy így, én most speciel pont nem akartam megváltani a világot, csak valami komolytalan témát bedobni a hétfő esti sörözés-fröccsözésbe. Ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen.

És ne köszönts fel FB-on, csak akkor, ha tudod, hogy milyen felesre hívsz meg este. Vagy hívnál meg, ha itthon lennél/ráérnél/mittudomén. Nem mintha nem hajtanám be mindenkin, akivel nem csak FaszBarátok vagyunk, az egészségemre-piálást.

Most meg hallgassátok meg ezt, mert ez van éppen: