Szombaton politikustüntetés volt, és bár ez egy utána következő keddi napon már messze nem tűnik aktuálisnak, de néhány gondolat erejéig még visszatérünk a hétvégére, mert…nos, ezt nem fogom megmagyarázni, így lesz és kész. Értekeztünk már a politika és a humor kapcsolatáról, méghozzá nem is olyan régen, úgyhogy ha már volt egy ilyen humoros akció, erre is elmentünk.
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a 4K! közös tüntetésén megjelent politikusok több adót és kevesebb (vagy inkább jobb) népet, oligarchákat és trafiktörvényeket követeltek, mindezeket ötletes transzparenseken elmondva. A tüntetésről készült néhány galéria, ezeket érdemes nézegetni, tényleg vicces volt, az én személyes kedvencem a „Ne az idejét, minket vesztegessen” volt, de egy véletlenül ott talált ismerős „masszázsfoteleket a Parlamentbe” követelése is teljesen jogosnak tűnt, mondván, úgy mégiscsak kényelmesebb a szunyókálás (ez ráadásul egy méltatlanul elfeledett követelés volt, mivel szegény srác egy papírra írta, nem pedig méteres kartonlapra, mint a többiek). Ott volt még a Döbrögit éltető Ludas Matyi, átírt 12 pont, és persze Puzsér Róbert, mint vezérszónok. Nem titok, hogy rühelljük a csávót, nekem mindig az jut eszembe róla, hogy önmaga paródiája kicsit, olyan ez a celebkurvák kiosztása-imidzs nála, mint anno Pavel Durica legendás öngólja: önmagában gyönyörű, de mégiscsak öngól, ami szegény Robit egy hatalmas viccé teszi. Ettől függetlenül néha tud jókat mondani Puzsér, ha például politizál, akkor teljesen jogos kiakadás szokott kitörni belőle. Na de, térjünk vissza, mert jó beszéd volt, Al Caponétól idézni pedig külön menő, szóval nem volt vele gond, meg kellett a nagy név, meg végül is az egész nincs is komolyan véve, ugye.
Az MKKP-től pontosan ilyen akciókat várunk, és ugye a 4K!-tól sem áll messze a humorosabbra vett politizálás, szüksége is van rá a magyarnak, mert különben ez az egész politikának nevezett szervezett bűnözés végleg betenné a kaput nálunk. Nem egész egy hete éppen mi voltunk azok, ahol megjelent egy írás a politika és a korrupció kapcsolatáról, a linkelésen túl még annyit tennék hozzá, hogy pontosan az ilyen típusú tüntetések, akciók azok, amik kicsit könnyedebbé varázsolják az egészet. Érdekel a politika, és mint ilyen, foglalkozom is vele, még akkor is, ha csak dühöt és tehetetlenséget ébreszt, és ilyenkor bizony jól jön a humorérzék. A politikustüntetés az ország egyik legnagyobb problémájára mutatott rá, kifigurázta azokat az embereket, akik elvileg a vezetéssel vannak megbízva, elmondva szó szerint ugyanazt, amit Rents Öcsém leírt a múlt héten. A korrupció, az offshore, a „javaitokat akarjuk” mind olyan kifejezések, amiket a magyar politikai élet magáénak érez, az emberek szemében ezek gyakorlatilag a politikával szinonim fogalmak. Itt most nem arról van szó, hogy ezt feltétlenül én is, mi is így gondoljuk, hanem arról, hogy ez egyszerűen így van a fejekben.
Ezekre a problémákra nem megoldás, de lehetséges válasz a humor. És amíg az, addig élni kell vele, mert a humor az, ami elviselhetőbbé teszi az életet, tudjunk magunkon nevetni, de ha kell, másoknak is mutassunk görbe tükröt, vagy ha így jobban tetszik: röhögjük ki őket. Nem lesz ettől effektíve jobb az életünk, nem lesz olcsóbb a tojás, nem kerülnek börtönbe az offshore-lovagok, sőt, továbbra is ugyanazt a szemetet fogják lenyomni a torkunkon, de legalább jobb kedvünk lesz tőle, és az is valami. Ha pedig kiröhögcséltük magunkat, ér megpróbálni változtatni rajta, ha meg nem sikerül, vállat vonunk és max lelépünk Angliába, esetleg röhögünk tovább. Én speciel az utóbbit fogom választani, egyrészt mert jó kedélyű ember vagyok, de főleg azért, mert itt akarok élni, és itt is fogok.
A javaitokat akarjuk - a politikusokat és az oligarchákat ért súlyos sérelmek miatt tüntettek from atlatszo.hu on Vimeo.
