Miközben a világ arra figyel, hogy egy római épületből valami barna fehér szállingózik kifelé, jómagam és a szerkesztőség egy jó része odavetődött egy kerekasztal-beszélgetésre a Fogasházba. Az esemény témája a politikai humor és az ehhez kapcsolódó viccesebb utcai megmozdulások létjogosultsága volt a mai magyar politikában. Voltak szereplők innen és onnan is, mi valahogy bekeveredtünk, és ha már a mi profilunkba is illik az ilyesmi, véleményezzük (Rents Öcsém például végigtumblizta).

Részt vett az eseményen Pásztor Tibor az MSZP képviseletében (V. kerületi frakcióvezető), Vágó Gábor LMP-s képviselő, Szőllőssy Kristóf a 4K! országos bizottságának tagja és a Kalózpárt egyik nemtagja, akit a beszélgetés felénél egy másik nemtagra cseréltek. Volt ám moderátor is, aki a jónevű Magyar Fokhagymafront Propaganda és Ideológiai Osztályának alelnöke volt. A Facebook-event szerint olyan kérdésekre kapunk választ, hogy „szabad-e politikával viccelni?” meg „lehet-e felülmúlni a kormányt humoros akciókkal?”, esetleg „előállhat-e olyan helyzet, amikor már nincs itt a humorizálás ideje?”. Azért idéztem mind a három megjelent kérdést, mert ezeken kívül a Tisztelt Moderátor kurvára nem készült több kérdéssel, konkrétan ott találta ki őket, és ha már így alakult, szarok is voltak. A szervezést az is jól jelzi, hogy fogalmuk sem volt, ki jön a Kalózpárttól (valami Dániel volt), de még csak 10 másodperccel a kezdés előtt sem volt képes megkérdezni a nevét. No, nem baj, hátha a szereplők kihoznak belőle valamit. Nem.

Vegyük sorba őket, mert gyakorlatilag mindegyikük produkált valami olyasmit, ami miatt az egész beszélgetés valahol az abszurd humor-orbitális öngól-szürreális jelenet hármas közös halmazában helyezkedett el. Pásztor Tibor például olyannyira nem tudta, hogy miért van ott az MSZP képviselője egy ilyen beszélgetésen, hogy azon túl, hogy a legsötétebb szocialista dumákat nyomta és elhozta a saját leégetésére az anyukáját, nem mondott semmi érdemlegeset. Na jó, ez így nem igaz, azt például bemondta, hogy „az MSZP-nek erőt kell demonstrálnia, de nem a Fidesz-féle agressziót, hanem a nyugodt erőt”, ami külön vicces, ha mind közösen visszaemlékezünk a 2006-os eseményekre. Igazából a csávó annyira volt jó, hogy tökéletes karikatúrája volt a semmitmondó, mégis nagyképűen a magas lóról lenéző MSZP-seknek.

Ehhez képest felüdülés volt Vágó Gábor és Szőllőssy Kristóf, mert ők legalább beoltották egyszer-kétszer a csávót, igaz, a felétől szemmel láthatóan egyikük sem érezte fontosnak még csak azt sem, hogy elrejtsék az unott arcukat (utóbbi, miután egy tényleg jó beszólás után eltévesztette az idősebb Bárándy párthovatartozását, nagyjából az ötödik perctől tette mindezt). Válaszolgattak a kérdésekre, de igazából nem éreztem azt, hogy kedvük lenne ehhez az egészhez, és igazából teljesen megértettem őket. Mondjuk a 4K! legalább egy olyan konstrukció, aminek értettem a jelenlétét az eseményen, mégis csak ilyen humoros flash mobokkal hívták fel magukra anno a figyelmet. Vágó, a láthatatlan ember jelenléte pedig különösen abszurd volt az elmúlt napok eseményeinek fényében, hiszen a csávó épp ma vált meme-mé, de erről persze egy, az elején elsütött poénon túl egy büdös szó nem volt. A Kalózpártos csávó pedig annyira harsány és idegesítő ripacs volt, hogy legszívesebben egy péklapáttal megsomtam volna, majd elmagyaráztam volna neki a humor mibenlétét. Miután lecserélték, jött egy másik, aki 5 mondatával tízszer annyi okosságot mondott, mint az előző összesen.

Az egész esemény olyan szinten nem volt megszervezve, hogy az elszomorító, valahol tökéletesen megmutatta a mai magyar politikai életet. Lehet nevetni, oltsuk be a nagykutyát, aki erre magasról szarik és próbáljuk túlélni, hogy aztán mindenki mehessen amerre lát. Ráadásul ott volt néhány németországi aktivista is, akik igazából semmi érdemlegeset nem kaptak, csak egy csontszar, szintén összeszedetlen tolmácsot. A szereplők maguk sem tudták, mi a dolguk, mire válaszoljanak, és egyáltalán: mi értelme volt ennek az egésznek? Mi sem tudjuk, de legalább egy óra alatt befejezték.