Valami el van baszva a How I Met Your Mother háza táján. Napok óta nem tudok szabadulni ettől a gondolattól. Nem is az új évadban előtérbe kerülő indokolatlanul hangsúlyos dráma vonallal kapcsolatban van a gond, hanem valami sokkal régebbi, mélyebben gyökeredző hiba szúrta a szememet már az első évad óta. Aztán végre pár napja megvilágosodtam. Ebben a sorozatban mindenki velejéig gonosz, romlott, szar ember.
Ted
A sorozat fő karaktere, őt kísérjük végig amint keresi az igazit. Ted abszolút nem szokványos karakter, romantikus, érett, komoly kapcsolatra vágyik, gyerekekkel és családdal akarja erősíteni a GDP-t élete végéig. Legalábbis ezt hazudja magáról. A valóságban azonban nem romantikus, hanem egy sznob fasz, olyannyira érett, hogy 30 évesen még nincs saját lakása és bár komoly kapcsolatra vágyik, valahogy közben mégis megdugja fél New York-ot. Ted emiatt a kettősség miatt válik igazán nagy gecivé, ám ami esetében sokkal idegesítőbb az az, hogy szánalmas! Nem tudom feltűnt-e, de 5 éve nem bír leakadni az ex-barátnőjéről! Tudjátok ez mi? Zaklatás! Az ilyen majmok, akik nem bírják felfogni, hogy Hello ennyi volt! szokták egy nyirkos hajnalon módszeresen feltrancsírozni a kiszemeltjüket.
Marshall
A XXI. századra kialakult egy elég komoly hippi ellenérzés különösen az internet-generáció berkein belül. Itt persze nem a klasszikus redneck gyűlöletet kell érteni, hanem egyfajta megvetést. Hiszen nem azzal van a baj amit korunk hippijei képviselnek, hanem azzal, amilyen módon teszik ezt. Marshall Eriksen a tökéletes példa arra, hogy miért gyűlöljük a tarisznyás napsugárpólósokat. Báránylelkű ügyvédpalánta, aki a világ megmentéséért küzdve beáll egymás után több klasszikus kapitalista ellenségképként díszelgő világcéghez. Ebből ugyan vígan eltartja a családját New York menőbb részén és őszinte mosollyal viseli, hogy ezért mások szenvednek, ne adj’ isten a világ másik végén, ez neki nem számít. Mégis lépten-nyomon hangoztatja, hogy Ő milyen kurvára sajnálja! Undorító ez a semmittevő önostorozás, ami lassan a világ minden területén megfigyelhető, kezdve a kokain ültetvényeken dolgozó gyerekeket sirató rasztáktól (akik ugyanarról az ültetvényről veszik a füvet), egészen a Váci utca hisztis ribancainak a korgó gyomráig, akik azért nem esznek húst, mert az gyilkosság. Hál’ istennek a csincsillabunda karitatív cselekedet.
Barney
Érdekes módon a világ összes hibáját nyíltan képviselő Barney Stinson a legőszintébb és legtisztább karakter a sorozatban. Ami bizony elég szomorú kilátás, tekintve, hogy nyilvánvalóan egy nőgyülölő pszichopata állat, akit csak egy hajszál (ami a pénzügyi helyzete) választ el attól, hogy rágyújtsa a szupermarketet a népre fekete pénteken. De komolyan, ha valaki ennyire nem tud túllépni az őt ért lelki sérüléseken (elhagyott az apád? és akkor mi a fasz van? 10 millió másikat is!), az vagy gazdag lesz, mint Steve Jobs, vagy bohócnak áll, mint John Wayne Gacy.
Robin
Ahogy Robin karakteréhez elérek, kezdem úgy érezni, hogy az alkotók kicsit titokban ugyan, de egy erős társadalomkritikát vetítenek nekünk hét éve. Robin Scherbatsky az amerikai ego, a karrierizmus és a feminizmus legocsmányabb eszméinek összessége. Igazi fegyveres redneck, aki csak azért nem mondja, hogy éljenamerika, mert a saját értékrendje szerint maga is csak retkes bevándorló. Ugyanúgy, mint Amerikában mindenki! A redneckek is! Tetszik érteni? Az amerikaiak mind egytől egyig bevándorlók a "saját" földjükön! És ezt nem hajlandóak tudomásul venni akkor sem, amikor az 50 csillagot lengetve kiüvöltik a sárgákat a texasi traktorklubból.
Robin feminista, karriert akar és nem családot, leszarja a gyerekeket, a férfiakat csak használni akarja (legalábbis ezt állítja), mégis elvárja, hogy nőként bánjanak vele, hogy sírhasson, hogy megnézzék, hogy leszólítsák. Menj te a picsába! Ha elvárod, hogy ne diszkrimináljanak és ne tekintsenek nőnek egy versenyhelyzetben, akkor ne várd el, hogy nőnek tekintsenek, amikor ki kell menni a hóra és bekapni egy orrost a részeg haverod miatt, és főleg ne lepődj meg ha direkt vissza is baszom az ajtót miután beléptem valahova előtted. Még a végén bejön a hideg.
Lily
Lily Aldrin a legsunyibb, legaljasabb szemét gonosz hárpia a világon. Azért örülök, hogy ez fikció és remélem, hogy nem tapasztalaton alapuló társadalomkritika, mert ha ekkora hulladék szutyok ribancok élnek a földön, akkor nincs értelme az egésznek.
Lily az a fajta, akinek le kell lépnie a pasijától, hogy megvalósítsa önmagát. Magyarul: mellette ez nem megy. Nos, első kérdés: akkor mi az anyám rizsporos picsájának vagy vele?! Az önmegvalósítás esetében már eleve egyszerű feminista marhaság, hiszen nem a zenekarával akar turnézni a világ minden pontján, hanem festeni, amit kurvára otthon is lehet. Nem elég, hogy lelép, ezzel összetörve a pasiját, biztos ami biztos a barátait is jól szemen köpi. A nagy önmegvalósításhoz segítségül hívja Tedet, akinek emiatt tönkremegy egy kapcsolata (létre sem jön), ezután hónapokig fel sem hívja, szarik rá, de amikor hazaér, van pofája megrendezni a hiszti nagyjelenetet, mert Ted egyszer lekurvázta. Ehhez a nagyjelenethez az összes karácsonyi díszt elviszi otthonról, holott tudja, hogy azok istenigazából nem Tednek, hanem a kibaszott pasijának igazán fontosak, de őt simán félre tudja tenni, csak hogy megrendezhesse a balhét. Nyilván a férfi szíven is komoly nyomot hagy, hogy majd' egy évtized után hirtelen elhagyja a nő, mégis, mikor Lily hazatér, felháborodva konstatálja, hogy Marshall nem omlik egyből a lábai elé, sőt, a szemétláda túl is lépett és megpróbál kapcsolatot létesíteni egy másik lánnyal. Sebaj! Tönkretesszük. Komolyan nem is értem, hogy miként nem szorul az emberek keze ökölbe erre. Mi a faszt képzel magáról ez a nő?! Elhagy és aztán van pofája belenyúlni az új kapcsolatomba? Apropó belenyúlás: nemcsak élete párja kapcsolatait machinálja az ifjú hölgy, hanem az egyszerű pajtásaiét is. Akik ezt szó nélkül veszik. Kiderül, hogy Lily manipulálta Tednek szinte minden kapcsolatát (tetszik érteni? a legjobb barátjának a kapcsolatait baszta tönkre direkt(!!!) mert neki nem szimpatikusak a választott hölgyek). Semmi gond, egy hajnalnyi veszekedés és túl is léptünk az egészen. What the fuck?!
Lily Aldrin boltkóros. Nem csak boltkóros, de több hitelkártyája is van, amiket majd' tíz évig titokban tart, még akkor is, amikor már feleségül megy élete szerelméhez, akiben nem csak, hogy nem bízik meg, de kockára is teszi a jövőjét, továbbá aljas manipulációval belekényszeríti egy olyan állásba, amit az nem akar, de legalább tudja fizetni a hitel törlesztőit. És mindezt nem ám pirulva vagy szénné égve a kibaszott szégyenben, hanem széles mosollyal megörülve a férje érzelmi rokkanásának, hiszen cserébe pénz áll a házhoz. A világon nem volt még olyan semmirekellő, ellenszenves, kegyetlen számító női karakter, mint Lily Aldrin. Sorolhatnám még viselt dolgait, de szerintem értjük a lényeget.
A legijesztőbb ezekben a karakterekben, hogy ha jól megfigyeljük, ezek mi vagyunk. Elképzelések és hangzatos eszmék mentén felépített énképünk alatt valójában legalább egy kicsit mind kurvára gonoszak vagyunk csakúgy, mint ezek négyen (kivéve Lilyt, olyat még nem basztam, ha valaki ismer hasonlót, lője le még időben, az ilyenek robbantják ki a világháborúkat).