Az alábbi kis darabot a jövő héten fogom előadni retorika órán kötelező szónoklat keretein belül. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a reakció... a tanár elég béketűrő... próbára lesz téve.

A retorika értelmetlenségéről foglak most titeket meggyőzni. Remélem, kellőképpen felkészültetek rá. Nem ellenséges érzéseket akarok gerjeszteni bennetek, nem a harag, és főleg nem a felháborodás az, amit a szavaimmal ki szeretnék váltani. Higgyétek el, egész egyszerűen szánalomból beszélek. A végén pedig egész biztos, hogy ha picit is hajlandóak vagytok nyitott félként hallgatni az értelmetlenségről szóló érvelésemet, igen sok váddal, kérdéssel és ostoba feltételezéssel szeretnétek majd bombázni. Kérlek titeket, hogy a fent említett problémáitokkal kapcsolatban az ertelmetlenretorika@gmail.com e-mailcímre küldjétek véleményeiteket. Köszönöm.

*Mondok egy példát: Miért ne bizonyíthatnánk az érveinket azoknak felsorolása előtt? Mert nehezebb követni? Hiszen épp azzal lesz nagyhatású az érv, ha a hallgatónak gondolkodnia kell. A gondolkodás mindent izgalmasabbá tesz, ezért is szeretjük a krimiket.

                Azt hiszem, hogy az demonstrálja legjobban a témát, ha szervezetlen módon ömlesztem rátok az érveimet, hiszen funkcionális különbséget nem fogtok tenni az előbb vagy később elhangzott érvek között. Ezzel pedig azonnal itt is vagyunk az első pontnál. Miért van mindennek helye egy beszédben? Mert egy neves strukturalista gondolkozó úgy döntött valahol, hogy márpedig mindennek megvan a maga rendje? Beszélni épp azért szép és ezzel együtt hatásos, mert a beszélő dönti el, hogy mit mikor mond.

*Mondok egy példát: Miért ne bizonyíthatnánk az érveinket azoknak felsorolása előtt? Mert nehezebb követni? Hiszen épp azzal lesz nagyhatású az érv, ha a hallgatónak gondolkodnia kell. A gondolkodás mindent izgalmasabbá tesz, ezért is szeretjük a krimiket.

                A retorika nem ismer el ehhez hasonló bűvészkedéseket. A beszéd rózsalugasaiból és liánokkal benőtt vadkertjéből márványlépcsőházat készít. Minden rideg, üres és egyszerű. Mi értelme elvenni a beszéd szépségét ostoba szabályokkal és modoros szólamokkal?

                Nem vagyok egyedül, amikor kijelentem, hogy olyan üres és értelmetlen szónoklatokban volt már részem rövid életem során, ami elvette a kedvem az ébren maradástól. Mind tudjuk, milyen a fent említett márványlépcsőházban ücsörögni. Ti nem vágytok többre, mint a retorika?

Szánom a retorikát, mert szánom magam, ahogy szenvedek tőle.

*A retorika is 42.

Volt egy dolog az első órán, ami engem azóta zavar. Feltettünk egy kérdést: „Mi a retorika?”  Mi volt a válasz, emlékszik erre valaki? Ha egy értelmes fogalmat meg szeretnénk határozni, adunk választ arra, hogy mi az. Nem feltétlenül tartjuk axiómának. Mi a gondolat? A gondolat az, ami a fejünkben ötletként megfogalmazódik, és semmivé foszlik, amint elfelejtjük. Mi az élet? Egy kérdés, amire ha választ tudunk adni, még rendelkezünk vele. Ezek nehéz kérdések, amikre nehéz választ adni. Sok válasz létezik, és sok hibás ezek közül, de legalább egyet elismerünk igaznak. A retorikának viszont még a nagymesterei sem tudtak olyan magyarázatot adni saját mesterségükre, ami minden szempontból elfogadhatónak tekinthető.

Mi a retorika? A beszéd művészete? Nem, nem művészet. Talán a meggyőzés mestersége? Nem, nem mesterség. Olyan tudományág, ami az emberek közti kommunikációval foglalkozik? Nem, nem tudományág. Meg tudná válaszolni valaki ebben a teremben, hogy mi az a retorika? Kétlem, hogy bárki olyan állítást tudna mondani, amit a mellette ülő azonnal meg nem cáfol.

Segítek egy kicsit. Talán tovább visz ez a gondolat: Miért nem keressük meg inkább a kérdést, amire a retorika a válasz. Mi az, ami cselekvésre késztet? A gondolat. Mi az a kérdés, ami saját maga bizonyítása, akármi legyen is a válasz? Az élet. Mi az, ami a beszéd művészetével foglalkozik? A dalköltészet. Mi a meggyőzés mestersége? A hazugság. Mi a kommunikáció tudománya? A számítástechnika.

Tévedtem. Ez a gondolat sem visz tovább. Látjátok, a retorika egy kérdés nélküli válasz, akár a válasz az Életre, a Mindenségre meg Mindenre.

*A retorika is 42.

Ezek után térjünk át a legnagyobb kérdésre: Miért értelmetlen a retorika? Hiszen megtanítja az embereket arra, hogy mit mondjanak, ha prezentációt kell tartaniuk sok ember előtt a munkahelyükön, vagy előnyt jelent akkor is, amikor a pubertásában tomboló fiatallánynak kell elmagyarázni, hogy legalább óvszert vigyen magával, vagy egy túlstresszelt autista kezéből kellene kiimádkozni a kést a villamoson... Persze... ha ezekben az esetekben tudna segíteni akármi is, akkor az nem a retorika lenne.

Nem tanulhatod meg, hogy miként hass másokra. Vagy képes vagy rá, vagy nem. Mindegy, hogy szépen tudod-e mondani azt, aminek semmi értelme. Ahogy az is mindegy, hogy a témád milyen izgalmas, ha unalmasan beszélsz róla. Vegyük magamat példának. Miért látom a szemeteken, hogy figyeltek, ha retorikai szemmel nézve csapnivaló a szónoklatom? Nem figyeltem az elrendezésre, nem volt bevezetés, nem szólítottam meg a közönséget, és hogy fejezem be az egész szónoklatot...

Így.