Íme, rendszeresen össze-vissza megjelenő irodalmi félóránk következő része. Ez alkalommal vajon a retorika elméleti fontossága a politikai rendezvényeken és az ez által kiváltott közfelfordulás kerül terítékre? Vagy netán a tej és a fluoridok kapcsolatáról beszélünk? Esetleg feldobjuk a billentyűzet hibás kiosztásának kialakulása és a hidegháború közti párhuzamot? Ezt még mi sem tudjuk.
Valljuk be, egy ilyen nagy látogatottságú oldalon, mint a Hamu és Feltámadás nem engedhetjük meg magunknak itt, a szervezői sátorban, hogy minőségtelen posztokkal bombázzuk a pattanásig feszülő olvasó-ezrek idegeit. Nagy súly nehezedik a vállunkra. Tegyük fel, itt volt a blogfelújítás esete: Merészen vállaltuk, hogy megvalósítjuk az olvasótábor minden kívánságát a berendezéssel kapcsolatban, de sosem számítottunk arra, hogy rózsaszín, gomba alakú padokat, nevető székeket, a számokat véletlenszerűen lejátszó zenegépet, egy egér vontatta répaadagolót, és kötelezően felveendő ciklámen gumicsizmákat kértek majd. (Akármilyen zsenik vagyunk is, nem számíthattunk arra, hogy mindenki összhangban ezt a listát fogja követelni.) A több ezer szavazat ellenére a terveket nem gondoljuk megvalósítani. Ez is egy példa arra, hogy milyen érzés is az, mikor nagy súly nehezedik az ember vállára.
Nos, nem nehéz ezt a példát tovább kanyarítani, azonnal ott vagyunk az első bekezdésben előre jelzett: tej és a fluoridok kapcsolatánál. Akármelyik író könnyedén átfordul pár szóval ebbe a témába, szóval nem is vesztegetném rá az időt, nem lenne benne semmi zseniális. A túlzott fluoridbevitel káros dolog, de egyesek szerint jót tesz a fogaknak. A tej is jót tesz a fogaknak (bár a tej fluoriddal nehezen dúsítható, kis mennyiségben ajánlott a fogzománc egészsége érdekében felnőtteknek adagolni, illetve fluoridmérgezés esetén kálcium /tej/ adása orálisan lassítja a fluorid felszívódását). Ez azonnal kapcsolat a tej és a fluoridok között. Ha két különálló személyiség találkozik, mindig először a közös pontokat kell megtalálni. Mondjuk: Ha egy emós és egy dark-metal arc találkozik... Nem. Ha egy emós és egy rocker találkozik... Nem. Ha egy emós és egy zenét nem hallgató ember találkozik... Nem. Ha egy emós és egy ember találkozik... Nem. Ha egy emós és egy másik emós találkozik. Igen. Akkor miről beszélgetnek... Egyértelműen a közös dolgokról. Nem sorolnám föl mind a kettőt.
Egy pipát tehetünk a fluoridok és a tej kapcsolatának kérdőjele után. Következő menüpontunkat ugyan nem említettem a bevezetőben, mivel elhanyagolható téma, de azért mégis kitérek rá miután a lényegesnek tekinthető problémákról már beszéltem. Ez a téma pedig az abortusz (mint irodalmi határterület). Kétségtelenül művészet, ahogy az irodalom, a háború, vagy a kemény drog is az tud lenni. Van mind a négyben egy kis öröm, annak ellenére, hogy alapvetően nem tesz jót az egészségnek. Azt szokták mondani, hogy több előnye van, mint hátránya, és az emberi kiteljesedést szolgálja. Vannak, akik ellenzik, vannak akik tűntetnek ellene, vannak, akik leszarják, vannak, akik úgy tesznek, mint akit érdekel, és vannak, akik csinálják. Mind a négy fogalom jelentésével megismerteti a diákot az áldásos diáklét, és bármelyikről elbeszélget szívesen egy matekóra közben a padtárssal. A négyből egy átlagos diák 3-at tapasztalatból, egyet vagányságból magáénak tart. Hogy jók-e ezek a dolgok... azt senki nem tudja, de biztos jók, ha ennyi ember foglalkozik velük. Megváltoztatják az emberek életét, új élményekkel gazdagítanak minket, felnyitják a szemünket sok addig ismeretlen dologra, és megtanítanak arra, hogy leszarjuk a holnapi zh-t/tz-t, de megbecsüljük a gyrost pitában.
A billentyűzet hibás kiosztásának kialakulása és a hidegháború közti párhuzamot kicsit közhelyesnek érzem elmagyarázni, hisz mindenki kívülről fújja már a témát... A laikusoknak annyit segítek, hogy gondoljanak a festészeti ecsetek előállítási elvére, ebből már bárki kitalálhatja.
Végül pedig (legutóbbi különkiadásunkból lemaradt) a kulturális látókörünk szélesítése érdekében elkövetett vers következik ez úttal Magai Miklós tollából, aki ugyan elég csapnivaló költő, de szereti a palacsintát.
Miért is?
Nincs mit tenni, ez mégis valami átok:
Bonyolultnak látni, ami valójában egyszerű,
Édesnek érezni, ami pedig valójában keserű.
Ez lennék én, aki az élet fényében nem látok,
Aki paradicsomból csak menekülni próbálok,
Aki a próbálkozásba beleőszült.
Egy szerencsétlen őrült.
